2010
2013

Pünkösd

Én Uram, én Istenem!


Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján oda, ahol a tanítványok a zsidóktól való félelmükben zárt ajtók mögött tartózkodtak, eljött Jézus, megállt középen, és így szól hozzájuk: "Békesség nektek!" És miután ezt mondta, megmutatta nekik kezét és oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét azt mondta nekik: "Békesség nektek! Ahogy az Atya küldött engem, én is (úgy) küldelek titeket." És ezt mondván rájuk lehelt, majd így folytatta: "Vegyetek Szent Lelket! Akiknek megbocsátjátok bűneit, azok bocsánatot nyernek; akiknek megtartjátok, azok (bűnei) megtartatnak." (Jn 20, 19-29)

„Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket... Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,21-23). Ettől kezdve az apostolok és utódaik Isten nevében gyakorolták a bűnbocsátást.
Az ember legfájóbb élménye, hogy bűnös. Hogy bűnével jóvátehetetlenül elrontott valamit. Ebben a reménytelenségben hangzik el Jézus biztatása: Nincs semmi végleg elrontva - új életet kezdhetsz. Isten megbocsátó szeretetének tanúja az Egyház és szentsége a gyónás. A gyónás nem az újrakezdés egyetlen módja. Hiszen újat kezdhetünk a tökéletes bánat által is. De ez a bűnbocsánat szentsége: jele és megvalósítója.

A szentségek azok az ajándékok, amelyeket a Lélek oszt ma is az egyházban. Általuk egyértelműen megtapasztalhatjuk Őt, a Vigasztalót, az Erőt. Hogy mit is jelent mindez? Nézzük sorra az Evangélium világosságánál.

Szentlélek elküldése hozzánk annak ajándéka, aki mindvégig, egészen élete odaadásáig szeretett minket.

Isten közelsége közöttünk a Velünk maradó Isten: Én pedig kérni fogom az Atyát,és másik Ügyvédet (Vigasztalót) ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét. (Jn 14,15kk)

A Föltámadott megmutatta kezét és az oldalát tanítványainak - tanúbizonyság, hogy a Feltámadottat valóban keresztre feszítették. A sebek megmutatása egyúttal válasz arra a kérdésre is, hogy "Hová tettétek?" tudniillik Jézus testét. A zsidók nem tették el Jézus testét sehova, nem tehették, mert felment Isten dicsőségébe.

Öröm töltötte el a tanítványokat - Az apostolok örömében teljesül be Jézus ígérete (most ti is szomorúak vagytok. De viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki. Jn 16,22)

Békesség - ugyancsak a Jézus által megígért ajándék: Békességet hagyok rátok, az Én békémet adom nektek. Jézus, Aki a világba jött, a feltámadás után úgy küldi el apostolait, mintha mindegyik az Ő személyében menne: Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.

Vegyétek a Szentlelket - A Szentlélek a velünk, bennünk lakó Isten kifejezője (Jn 14,17). Aki Jézustól jön, mint az élő víz forrása (Jn 7,37-39).

Vigasztalót küld a Szentlélek személyében, aki megtanít mindenre és eszünkbe juttatja Jézus tanítását: A Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. (Jn14,26)

Ügyünk védője: az Ügy pedig Jézus által kapott életünk, közösségünk.

A Szentlélek kiáradásának, befogadásának jelentőségét Jézus mondja ki éppen a legdrámaibb és legbensőségesebb pillanatban, szenvedése éjjelén: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el (vagyis ha nem szenved és hal meg), nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről, amiért nem hitek bennem. Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett. (Jn 16,7-11)

Kimondhatatlan fontos eligazítást ad az Úr e szavakkal, amelyeket szinte diktál tanítványai lelkébe:

- nem tragikus vég miatt megy el, hanem küldetése van és maga is küld: szenvedése, halála nem vég, hanem elmegy miértünk – a Lelket küldeni; Pál írja: Akikben nem lakik Krisztus Lelke, azok nem az övéi. Ha Krisztus bennetek van, a test ugyan a bűn miatt halott, de a Lélek élet a megigazulás következtében. Ha pedig bennetek lakik annak a Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus Jézust feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti a bennetek lakó Lelke által. (Róm 8,10kk)

- a bűn nem más, mint Jézus elutasítása, letagadása;

- az igazság: Jézus az Úr, aki az Atyával egylényegű, az Isten Fia;

- a gonosz elítéltetett, vagyis Jézus Krisztus győzött felette.

Az Erő – nem erőszak: a legnagyobb erőt adja: Vegyetek Szent Lelket! Akiknek megbocsátjátok bűneit, azok bocsánatot nyernek. (Jn 20,23)

Ő lesz az imádságunk tudatlan, gyenge tépelődésünkben: Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért. (Róm 8,26-27).

Kevés emberi szónak hagytunk ma helyet az elmélkedésben. Isten Lelkének adjunk teret: többet senki nem mondhat, mint Ő, aki „elvezet a teljes igazságra”. A szó helyett szóljon az Ige; az okoskodás helyén gyúljon a Világosság; a félelem szülte erőszak helyett töltsön el az Erő. Isten legyen minden mindenben.

Általa, a Lélek által mondjuk, kiáltsuk: Jézus az Úr! Általa, Vele és Benne imádkozza az egyház évezredek óta: Jöjj el, Uram Jézus! (Jel 22,20)

Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek. - A mi hitünk nem kisebb és kevesebb, mint a látóké, ugyanis az Egyházban ma is a Szentlélek által jelenlévő Krisztusra alapul.

(2010) 


2010 2013

PÜNKÖSD VASÁRNAP - C ÉV

EGYHÁZ: EGY LÉLEKBEN EGY TEST

Mikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak. (ApCsel 2,1-5)

Pünkösd: a folytonosan születő Egyház ünnepe

A közösség – mint minden kapcsolat – mindig születik és meghal! Krisztus közössége szüntelenül átéli a születést, halást és feltámadást. Ez a Szentlélek műve! Ahogyan Jézus első születése is a Szentlélek által, Máriának az igenjével született ma is így születik. Nincs más út!

Isten népében megjelenik az elpártolás, az idegen istenek bűvölete és a vezetők beképzeltsége: „én hoztam ki őket, én szabadítom őket”:

Az Úr így szólt Mózeshez: Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek az útról, amelyet előírtam nekik. Öntött borjút csináltak maguknak, azt imádták, áldozatot mutattak be előtte, és így beszéltek: Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból. (v. ö. Kiv 32,7-10)

Egyház: egyenlők, előjogok nélkül

A bennünk élő Mózes mindenkori kísértése: majd én tudnám, hogyan kell… majd ahogyan én csinálom…

Mózes időnként szívesen visszavitte volna népét Egyiptomba, mert folyton azt üvöltötték, hogy volt hús, ingyen ettek hagymát, dinnyét.

És a nép panaszkodott és ez visszatetsző volt az Örökkévaló szemében… Emlékszünk, hogy Egyiptomban ingyen ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát, most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül" (Szám 11, 1-7).

Panaszkodó nép vagyunk, akár van okunk rá, akár nincs. Íme, most is. Útban az Ígéret Földje felé, siránkoznak, húsra vágynak, ahelyett, hogy örülnének a szabadságnak, a mannának, a megígért és nemsokára beteljesülő álomnak – a Szentföldnek.

Vajon mire emlékezett a nép Egyiptomból, ahol Jákob utódai 210 évet töltöttek el, nagyrészt elnyomatásban, rabszolgasorban? Emlékeztek-e arra, mit tettek velük a fáraók, a rabszolgahajcsárok? A csecsemők Nílusba dobására? Az első intézményes népirtás kegyetlen élményeire?

Úgy látszik – nem emlékeztek. De legalábbis nem beszélnek róla. Amire emlékeznek, az az ingyen hagyma, meg a dinnye. De az, hogy itt szabadság van, amiről annakidején még álmodni sem mertek – az nem foglalkoztatja őket. És csak panaszkodnak és siránkoznak.1

Miért siratta magát a nép családostól, amikor a mannára panaszkodtak és követelték a húst? Jó, jó, hogy unták a mannát, de miért kell ezért sírni?

Mit élvez leginkább a gazdag ember a vagyonából? Azt, hogy lehetőségei korlátlanok, megengedhet magának olyan dolgokat, amiket más nem. Egyszóval – az egyenlőtlenséget. A manna viszont elmosta a társadalmi különbözőséget, a pusztában nem volt szegény és gazdag, mindenki egyenlő volt, egyformán hullott nekik az égből a táplálék. Ez ellen lázadoztak a gazdagabbak, a hangadók, olyannyira, hogy ettől sírhatnékjuk is támadt. Mert hát mi értelme az életnek, ha abban mindenki egyenlő?...2

Feladatok és nem szerepek vannak Krisztus közösségében

Az első egyház tapasztalat: a Lélek egy nyelvűvé teszi őket. Nem a sok nyelven való beszéden, hanem az egyetértő dicséret és így érthető igehirdetés a pünkösdi csoda!

Ha Isten Lelke átitat bennünket, leszünk Krisztus testévé és nem egymást szabdalva, aprítva! Nincs más út senki számára.

A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. (1Kor 12,4-7)

Gyakran elhangzik a kritika az egyházzal szemben: nem hiteles, nem olyan, mint régen. Senki sem hiteles, míg ezen a földön él.

Szent Ferenc egy alkalommal így ordított valakire: „Te szentnek hiszel, s nem tudod, hogy még gyermekeim lehetnek egy prostituálttól, ha Krisztus nem segít!”

Nem, a hitelesség nem emberek, hanem csak egyedül Isten, Krisztus tulajdonsága.

Az embereket a gyöngeség jellemzi, legfeljebb olykor a jó akarat, hogy a kegyelem segítségével valami jót tegyenek. Ez a kegyelem viszont a látható Egyház láthatatlan vénáiból fakad.

Egyedül a Szentlélek képes minket összetartani, bár határtalan kevélységünk széthúzó ereje ellenkező irányban hat. Azok ágálnak legtöbbet az Egyház ellen, akik nem hisznek benne, s a Szentlelket elutasítják magukból.

Az Egyház hiteles azok számára, akik hisznek Jézusban, mert Övé az Egyház, az Ő folytatása, az Ő teljessége.

Hitelességük indítékai azonban nem a főpapok erényei vagy a keresztények jósága, vagy ezek politikai nézetei. Hitelessége abban áll, hogy tagjainak 2000 év óta elkövetett bűnei ellenére az Egyház megőrizte a hitet. Ez így lesz mindaddig, amíg lesz egy pap, aki a kenyér fölé hajolva kimondja: Ez az én testem, aztán nekem adja Mesteremet, Uramat, Istenemet.

Az Úr vezessen az iránta való éhségre, a Lélek által gyújtsa föl bennünk a Vele és testvéreimmel való teljes közösség tevékeny élet vágyát.3

Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. (1Kor 12,13)

1 Naftali Kraus: Mózes öt könyve. http://regi.zsido.com/books/mozes/36bocha.htm

2 Jonatán Eibschütz rabbi magyarázata. u. o.

3 Carlo Carratto: Az eljövendő Isten. OMC Bécs 1988, 171-175 (részletek)

(2013) 


2010 2013