2010
2013

Nagyböjt 5. vasárnap

C év

A szabadító

Jézus pedig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el téged. Menj! És mostantól fogva többé ne vétkezz!" Jn7,53-8,11

Jézus a Törvénnyel és annak képviselőivel szegül szembe, amikor egyáltalán nem ítéli el az asszonyt. Jézus kijelentése nem arra utal, hogy, hogy csak bűntelen ember hozhat ítéletet. Jézus nem hivatalos bíráknak válaszolt, akik tanácsot kértek tőle, hanem olyan embereknek, akik az ő állásfoglalásába akarnak belekötni. Emellett ismeri azokat az indítékokat is, amelyek alapján a vádlók az asszony után nyomoztak.

Minthogy valamennyien megszegjük azt a "házastársi hűséget", amelyről az Ószövetség Istennel kapcsolatban beszél, így mindannyiunk számára van mondanivalója. A cselekmény tetőpontján a házasságtörő asszony egyedül marad Jézussal - "az irgalomra szoruló az irgalommal" - szemben. Mindenkit ledöbbent a nagylelkűség, amellyel Jézus útjára bocsátja az asszonyt. Semmit sem kérdez; még utalásszerűen sem tesz említést a megelőzően megkívánt bűnbánatról; hallgatólagosan feltételezi, hogy az asszony szívének ösztönzésére mostantól fogva az igazi bűnbánat szellemében fog élni. (O. da Spinetoli)

Hatalmának erejében feltétel nélkül felmenti őt, amint ezt az utolsó vers komoly szavai is mutatják. Hogyan tehette ezt? Jézus átélte a bűneink okozta végső kitaszítottságot: Megvetett volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia és betegség ismerője, aki elől elrejtettük arcunkat; megvetett volt, és nem becsültük őt. Pedig a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta; mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől lesújtottnak és megalázottnak. De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg (Iz 53,3-5).

A farizeusok „törvénykezése” tipikusan azok gondolkodását testesíti meg, akik azt szeretnék, hogy ha nekik lelkiismeret furdalásuk van, akkor másoknak is az legyen. Pontosabban feddhetetlenek szeretnének mutatkozni a másik ember bűnének kipellengérezésével. Jézussal találkozni annyi, mint általa akarunk igazzá lenni. Ennek első mozzanata, hogy elébe helyezem a magam életét: nem másokra hivatkozom, nem másokat okolok. Nem azért kell megvallani Isten előtt bűneimet, hogy Ő tudja, hanem először is azért, hogy én fogjam fel saját állapotom tarthatatlan, üres és tragikus voltát. Másodszor ez a bevallás vallomássá legyen: mindent átadok személyes döntéssel annak, aki előbb szeretett engem, minthogy én feleszméltem volna nyomorult állapotomra. Az Ő bocsánata: újjászületés. Mint ez a halálra szánt asszony: nem csupán a szégyenteljes megsemmisítéstől szabadult meg, hanem visszanyerte teljes méltóságát. Amit Isten megbocsát, az nincs többé: Ő nem tartogatja, őrizgeti sötétségeinket. Ezt mondja a Szentlélek János apostol első levelében:

Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekszünk igazságot. Ha azonban világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs bennünk ... Ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. 1Jn 1,5-2,2:

Sajnos igen gyakran elég erényesnek gondoljuk magunkat ahhoz, hogy másokra követ dobjunk. Úgy akarjuk Isten törvényét érvényre juttatni, hogy másokon bevasaljuk. Az evangélium hirdetése azt jelenti, hogy amikor egy koldus a másik koldust elvezeti oda, ahol mindketten kenyérhez jutnak. A bűnbánat alapja: a megtapasztalt irgalom továbbadása. A bűnbánati idő nagyszerű alkalom, hogy részesüljünk Isten szabadító bocsánatában, s az irgalom gyakorlásával másokat is elvezessünk ehhez az élő és éltető Kenyérhez.

(2010) 


2010 2013

Nagyböjt 5. vasárnap C év

Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, az istentelen néppel szemben védd ügyemet, ments meg a gonosz és álnok emberektől, mert te vagy az én megmentő Istenem. (Zsolt 42,1-2)

Iz 43,16-21 Nézzétek: valami újat viszek végbe!

Zsolt 125 Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, azért szívből ujjongunk.

Fil 3,8-14 Jézus Krisztus fölséges ismeretéhez képest mindent hátránynak tartok.

A házasságtörő asszony (7,53 - 8,11)

És eltávoztak, mindegyikük saját otthonába. Jézus pedig kiment az Olajfák-hegyére. Korán reggel azonban újra megjelent a szentélyben, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. És - középre állítva őt - ezt mondják: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes a Törvényben azt parancsolta nekünk, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?” Ezt pedig azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és azt mondta nekik: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ!” És ismét lehajolt, és írt a földre. Azok pedig ezt hallván egymás után elmentek, kezdve a véneken. És egyedül hagyták Jézust és a középen álló asszonyt. Felegyenesedve pedig Jézus így szólt hozzá: „Asszony, hová lettek? Senki sem ítélt el téged?” Ő pedig így felelt: „Senki, Uram.” Jézus pedig ezt mondta neki: „Én sem ítéllek el téged. Menj! És mostantól fogva többé ne vétkezz!”

A perikopa a Törvény egyik előírásáról (5. v.) folytatott vita, amelynek az lett volna a rendeltetése, hogy Jézust kelepcébe csalják. A kérdés a Lev 20,10 értelmezéséből indul ki: „Ha valaki felebarátja feleségével paráználkodik, halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő” (hasonlóképpen: MTörv 22,22). Az 5. versből arról értesülünk, hogy úgy vélték, az asszonyt meg kell kövezni.

Jézus a Törvénnyel és annak képviselőivel szegül szembe, amikor egyáltalán nem ítéli el az asszonyt.

E perikopa alapján helytelen dolog volna arra következtetni, hogy csak bűntelen ember hozhat ítéletet. Jézus nem hivatalos bíráknak válaszolt, akik tanácsot kértek tőle, hanem olyan embereknek, akik az ő állásfoglalásába akarnak belekötni. Emellett ismeri azokat az indítékokat is, amelyek alapján a vádlók az asszony után nyomoztak.

Minthogy valamennyien megszegjük azt a „házastársi hűséget”, amelyről az Ószövetség Istennel kapcsolatban beszél, a perikopának mindannyiunk számára van mondanivalója. A cselekmény tetőpontján a házasságtörő asszony egyedül marad Jézussal - „az irgalomra szoruló az irgalommal” - szemben.

Talán semmi sem szól olyan ékesen a perikopa hitelessége mellett, mint az a nagylelkűség, amellyel Jézus útjára bocsátja az asszonyt. Semmit sem kérdez; még utalásszerűen sem tesz említést a megelőzően megkívánt bűnbánatról; hallgatólagosan feltételezi, hogy az asszony szívének ösztönzésére mostantól fogva az igazi bűnbánat szellemében fog élni. Hatalmának erejében feltétel nélkül felmenti őt, amint ezt az utolsó vers komoly szavai is mutatják.

Sajnos igen gyakran elég erényesnek gondoljuk magunkat ahhoz, hogy másokra követ dobjunk. Úgy akarjuk Isten törvényét érvényre juttatni, hogy másokon bevasaljuk. Az evangélium hirdetése azt jelenti, hogy amikor egy koldus a másik koldust elvezeti oda, ahol mindketten ehetnek. A bűnbánat alapja: a megtapasztalt irgalom továbbadása.

Minden emberi kapcsolat rákfenéje az irigység. Hogyan értékelem mások küzdelmét, munkatársaim, családtagjaim munkáját?

Ellenállni azoknak az indításoknak, amely középszerűségben mindannyiunkat megkísértenek. Ez igen gyakran mindennek a bírálatában, leszólásában, meggyanúsításában ma divathóbortként él. Nem érdekel, hogy mit mond a másik, ha nem én mondom.

Gondolkozni nagyon tudsz, jó magyarom. Csudaszép ez,

mégsem elég: tisztán gondolkozni tanulj

mítoszok és babonák nélkül: És ezt ha eléred,

kortársad vicsorít, ám fiad áldani fog.1

Mi lenne, ha nyitottabbak lennénk mások értékei, küzdelme iránt? Megbecsüljük azokat, akik mernek kilépni a lustaság öntelt békéjéből és kockáztatják nyugalmukat, a nép szimpátiáját? Sajnos nem halt ki – a II. Vatikáni Zsinat annyi sok döntése, dekrétuma ellenére, 50 év után sem – belőlünk az „invidia”. S ha már egyszer Weörest idéztem, hadd, idézzem megint:

Megváltó szeretet cseng, pénz híján, a zsebében

s mint a hentes a zsírt, úgy adagolja szivét.

Ó, az egész Földet keblére ölelni kivánná –

ám a vetélytársat gyűlöli és csepüli.2

A házasságtörőt könnyű volt rajtakapni, mert – úgy tűnik – a vádlók közül többen esetlen jobban ismerték…

Ők azt gondolták, hogy most az igazságot mondják.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.3

Annyi összetört szívű ember vergődik körülöttünk. Mi nem sietünk a segítséggel… Hadd, főjön a saját levében… Mennyi kegyetlen kéj van a megkövezni akarókban! Azt mondja az Úr Lelke:

Aki követi az igazságot és az irgalmasságot,

életet talál, igazságot és hírnevet. (Péld 21,21)

Áldott legyen Krisztus, hogy vele lehetünk szenvedéseinkben, hiszen értünk jött. Nem azért, hogy levegye nehézségeinket, mert ez emberhez nem lenne méltó. Azért vállalta a szenvedést, az emberi sors kietlenségeit is, hogy egész életünk, a legbensőbb szeretet vallomássá lehessen. Jézus, hogy a saját vére által megszentelje a népet, a kapunk kívül szenvedett. Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, s hordozzuk az ő gyalázatát. Hiszen nincs itt maradandó városunk: az eljövendőt keressük. Általa mutassuk be tehát Istennek mindenkor a dicséret áldozatát, azaz ajkunk gyümölcsét, amely az ő nevét magasztalja. (Zsid 13,12-15)



1 Weöres Sándor: A magyar ész. Egybegyűjtött írások I. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1970, 180.

2 Weöres Sándor: Melegszivű poéta. u. o. 182

3 Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök. u. o. (részlet) 624.

Weöres Sándor (1913 -1989) költő, író, műfordító, irodalomtudós. Felesége, Károlyi Amy költő.

(2013) 


2010 2013