2010
2013

Megtérés: megkezdett örök élet

Voltak ott abban az időben néhányan, akik hírt adtak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette. Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: "Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloéban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el". Azután ezt a példabeszédet mondta: "Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja el a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki". (Lk 13, 1-9)

Jézus kapcsolatban állt a tömeggel, és ez nemcsak azt tette lehetővé számára, hogy meghallja a segítséget és a megbocsátást esdeklő hangokat, hanem azt is, hogy érzékelje a tömeg reakcióit. Elképzelhető, hogy azok akik felkeresték Jézust, hogy elbeszéljék az eseményt, ezt nem egészen véletlenül tették. Lehetséges, hogy jó- vagy rosszhiszeműen az esettel kapcsolatos véleményét akarták megismerni, vagy azt várták, valamiféle politikai nyilatkozatot tesz, szolidaritását és együttérzését fejezi ki azokkal, akik hazájuk szeretete és testvéreik szabadsága érdekében harcoltak és haltak meg.

Jézus Pilátus tettének elemzése helyett az igazi teljes megoldáshoz vezeti hallgatóit: a belső szabadság érdekli. Az embernek gyökeresen meg kell változtatnia gondolkodását és életvitelét, hogy átvehesse Isten gondolkodásmódját, aki azt akarja, hogy az emberek barátok, egyenlők és testvérek legyenek. Kétségtelen, hogy a megtérés az Isten mélységeibe és az ő elgondolásához való visszatérés, egyben azonban elkerülhetetlenül az emberhez való visszatérés is, aki az isteni törődés és gondoskodás középpontjában áll. A helytelen utak, amelyekről az embernek vissza kell térnie, az önzés ösvényei, s ugyanakkor rá kell térnie az ország útjára, és ennek ügyéhez kell hozzájárulnia. A megtérés ugyanis csak színlelt fordulat, ha nem foglalja magába az isteni terv egészét, vagyis ha nem kötelezi el a hívőt az isteni elgondolás valamennyi területén. Mindennek az alapja: felismerni azt az Istent, aki van. Megszabadulni az általunk „teremtett” hamis istenektől: a harag, bosszú, gyűlölködés rémeitől. De mindezen túl magát a legnagyobbat: Isten szeretet.

Hullottak a bombák: minden összeomlani látszott. Egy észak-olaszországi kisvároskára is tüzes bombák világ végét idéző pusztítást mértek. Néhány fiatal lány egy pincében gyertya mellett olvasták a Szentírást: van még valami a világon valami érték, amit a háború nem pusztíthat el? S a válasz egyértelmű volt: Isten az! Válasszuk Istent egyetlen eszményünknek, életünk céljának – mondták. De hogyan élhetünk mindig az Ő jelenlétében, hogy tudhatjuk Őt magunk között? „Ha ketten vagy hárman egyetértve jöttök össze a nevemben, én köztetek vagyok”- mondja Jézus az Evangéliumban. S akkor, amikor robbanások szántották fel az utcákat, amikor minden pusztulni látszott, éppen akkor született Isten ajándéka néhány odafigyelő fiatal szívében: lenni, mint Mária, aki egyedül Istenre figyel. Ez Mária műve (ma fokoláre lelkiségnek hívják). Egy piciny magból indult és ma annyi sok tíz- és százezernyi keresztény, és nem keresztény (zsidó, iszlám hívő, keleti vallási közösségek tagjai) embert bátorít egy egészen új gondolkodásmódra. Mindenki a maga útján felfedezte: Isten a szeretet, s csak az élhet Istenben, aki szeretetben él. Még más példát mondok:

A nyugati világ forrongott: a fiatalok tiltakoztak minden ellen. Úgy tűnt, hogy az értékek elveszítették jelentésüket. Éppen akkor, amikor annyira sötétre fordult életünk. Mi magyarok, mindebből csak furcsa jeleket láttunk feltűnni: a szellemgyilkos puha erőszakot, amely mindent megfolyt, az emberi igényt leszállítja a jóllakottság „boldogságára”.

1967. február 18-án, szombaton este, a Pittsburgh (Pennsylvania, USA) melletti Bárka és Galamb lelkigyakorlatos ház kápolnájában az Oltáriszentség előtt Patti Gallagher francia szakos egyetemi hallgató életében először mondott ki valamit: „Istenem, feltétel nélkül tied akarok lenni. Mindent akarok, amit akarsz. Ha ez szenvedést jelent, hát legyen szenvedés. Én téged választalak.” Abban a pillanatban feje búbjától a lábujja hegyéig áramütés-szerű bizsergéssel járta át Isten szeretete. Megrendítette ennek a szeretetnek ingyenessége. „Szinte őrült ez a szeretet – fogalmazott később – , hiszen mi olyan hálátlanok vagyunk, és ő mégis bőven adja kegyelmét.” Fölszabadult öröm hatotta át, és hangosan imádkozni kezdett, hogy mások is tapasztalják meg ugyanazt, ami ő... Ez volt a Lélekben megújulás katolikusok közötti megtapasztalása.

Isten legyőzhetetlen szeretetében. Megelőzhetetlen. Még kibontakozóban volt a 20. század, amelyben a nagy, Istent-tagadó hatalmak léptek színre, amikor egy francia apácakolostorban a tagadás minden sötétségét megszenvedte és érte áldozta magát egy fiatal nővér: Lisieuxi Szent Teréz. „Az a küldetésem – írja Teréz -, hogy másokat megtanítsak arra, hogyan szeressék Istent..., hogy megmutathassam a lelkeknek az én kis utamat. (…) „Nagyobbá lennem lehetetlen. Olyannak kell elviselnem magamat, amilyen vagyok, minden tökéletlenségemmel együtt, de keresni akarom az eszközt, hogy egy kis úton menjek az égbe, nagyon egyenes, nagyon rövid, egészen kis úton.” Ez a kis út pedig nem más, mint a mindennapok feladataiban való hűség Istenhez az emberek szeretetében.

A Szentséges nem azért közelít az emberhez, hogy emésztő tüzében megsemmisítse. Azért jön, mert szeret. “Láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, hallottam kiáltását a munkafelügyelők kegyetlensége miatt, és ismerem szenvedését. Leszálltam tehát, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezéből, és kivezessem arról a földről egy jó és tágas földre, egy tejjel és mézzel folyó földre” (Kiv 3,7-8). Mózest megdöbbenti ez a kijelentés: az Örökkévaló, az Egészen Más, ott van, ahol népe szenved.

Megsegít, mert szeret. Szeret bennünket méltatlanságunkban, ingyenes szeretettel. “Isten előbb szeretett minket” (1Jn 4,19). Szeret, mert szeretet a lénye. “Isten a szeretet” (1Jn 4,8). “Szeretet az Isten” (1Jn 4,16).

Szeret, mint barát (Jn 15,15), mint Atya (Mt 5,45), mint jegyes (Én 2,10). Személyes szeretettel szeret. Szeret téged magadat, úgy ahogy vagy. Ismer. Neveden szólít.

Így szól az Úr, a te teremtőd, Jákob, és a te formálód, Izrael:


Ne félj, mert megváltottalak!
Neveden szólítottalak, az enyém vagy.
Ha átkelsz a vizeken, én veled vagyok,
és ha a folyókon, azok nem borítanak el;
ha tűzben jársz, nem égsz meg,
és a láng nem perzsel meg téged.
Mert én vagyok az Úr, a te Istened,
Izrael Szentje, a te szabadítód...
Mert drága vagy szememben,
becses vagy, és én szeretlek téged
. (Iz 43,1-4)

Hol lángol az isteni jelenlét csipkebokra? Jézus Krisztusban (Jn 14,9: “Aki engem látott, látta az Atyát is”), akinek teste, fogható jelenléte az Egyház. Ez az minden ellenállást elsöprő világosság, amely az első Krisztus-követőket üldöző Sault elvakítja: „Saul, miért üldözöl engem?” Ez Jézus kérdése. Saul felfogja: akik Krisztust befogadják, azok egy lesznek vele. Az Ő élő testét alkotják. „Nem lehet Isten Atyja annak, akinek az Egyház nem anyja” (Szent Ciprián, III. sz.). Péter szikláján áll ez az Egyház (Mt 16,18), nem kereshetünk helyette másikat. (Sokan ezt jóhiszeműen nem tudják, de “féllábbal” ők is a sziklán állnak.) Ahol az Egyház, ott a mennyei tűz.

A végtelen Szeretet szólít. Nem elvontan, hanem itt és most. Ebben a bűnbánati időben: tedd le fenntartásaidat, megrögzött ragaszkodásod, hogy bűnöd, fájdalmad, sérelmed nagyobb, mint Isten! Ő veled van fogságodban, a te „Egyiptomodban”, „szolgaságod házában”. Hallja, öröktől fogva hallja jajkiáltásod, könnyeid: veled van, hogy kihozzon téged.

Mi az akadálya: megrögzött bennünk a „fáraó” gondolkodásmódja: a harag, a bosszú, a hatalmaskodás, sértődés. Bennünk van a szolgaság, a szívünkben.

Isten Lelkét, a termékenyítő Lelket kérjük, hogy töltsön be. Teremjünk, ne csak virítsunk. Ne látszat-élők legyünk, hanem a bennünk élő Lélek által Krisztus halála és feltámadása meghozza az új életet. Csak Őáltala, Ővele és Őbenne tudunk gyümölcsöző, boldog életet élni. De vele meg tudjuk tenni, mert Isten kinyilvánította benne dicsőségét.

(2010) 


2010 2013

Nagyböjt 3. vasárnap

A megtérés (Lk 13, 1-9)

Voltak ott abban az időben néhányan, akikhírt adtak neki azokról a galileaiakról, akikneka vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette.Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik:"Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberekbűnösebbek voltak a többi galileainál, mivelezeket kellett elszenvedniük?Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nemtértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el.Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc,akire rádőlt a torony Siloéban, és megölteőket, vétkesebb volt minden más embernél,aki Jeruzsálemben lakik?
Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nemtértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el".Azután ezt a példabeszédet mondta: "Egyembernek volt egy fügefája a szőlőjében, éskiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, denem talált.Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, hároméve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen afügefán, de nem találok. Vágd ki, miértfoglalja el a földet hiába?De az így válaszolt neki: Uram, hagyd megmég ebben az évben, míg körülásom ésmegtrágyázom,hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkorvágd ki".

Jézus kapcsolatban állt a tömeggel, és ez nemcsak azt tette lehetővé számára, hogy meghallja a segítséget és a megbocsátást esdeklő hangokat, hanem azt is, hogy érzékelje a tömeg reakcióit.

Isten dicsőségére vagyunk teremtve. Az alázatos szív, amely kész a hódolatra és az engedelmességre, találkozhat az emésztő tűzzel, ami Isten maga. Mihelyt elfogadtad, hogy nem te magad vagy létezésed súlypontja és mércéje, szabaddá válsz Isten élő valósága számára. „Aki elveszíti értem életét, az megtalálja” (Mt 10,39).

Az evangélium embereit mindenekelőtt a belső szabadság érdekli. Az embernek gyökeresen meg kell változtatnia gondolkodását és életvitelét, hogy átvehesse Isten gondolkodásmódját, aki azt akarja, hogy az emberek barátok, egyenlők és testvérek legyenek. Kétségtelen, hogy a megtérés az Isten mélységeibe és az ő elgondolásához való visszatérés, egyben azonban elkerülhetetlenül az emberhez való visszatérés is, aki az isteni törődés és gondoskodás középpontjában áll. A helytelen utak, amelyekről az embernek vissza kell térnie, az önzés ösvényei, s ugyanakkor rá kell térnie az ország útjára, és ennek ügyéhez kell hozzájárulnia. A megtérés ugyanis csak színlelt fordulat, ha nem foglalja magába az isteni terv egészét, vagyis ha nem kötelezi el a hívőt az isteni elgondolás valamennyi területén.

A megtérés, a bűnbánat Jézus tanításában nem azt jelenti, hogy folyton vádoljuk magunkat: nem hiszek eléggé, beengedtem a szívembe a haragot, a félelmet… Ha csak a gyengeségeid fényesítgeted, akkor azok rabjává leszel.

A megtérés azt jelenti, hogy folyton imádod Istent. A megtérés az, hogy Isten Lelke tölt be. Ő lesz benned az imádság, a tisztaság, az értés. A Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek – ígérte Jézus búcsúzáskor (Jn 14,26).

Jézus az egyiknek ezt mondja: Gyere le fáról! Nálad akarok megszállni!

A másiknak, hagyd ott szakadt hálóid foltozását, s kövess engem!

A harmadikra meg elegendő volt ránézni. Az fölkelt, hagyta a pénzváltó asztalt, s követte őt. Te miért őrizgeted, babusgatod a benned lévő gyengeséget? Hallgasd őt, s a betegeidet, betegségedet tedd Jézus lába elé.

Kik a betegeid? Azok, akikkel annyit küszködsz, de nem tudsz velük mit kezdeni. A gyermeked, aki nem fogad szót. A családtag, aki nem kap munkát, vagy nem akar dolgozni. Valld be Jézusnak, hogy ezek a tieid, s nem tudsz velük mit kezdeni. A családtagod, a testvéred, szomszédod, főnököd. A betegeid azok, akik miatt úgy érzed, hogy te magad is beteggé, hitetlenné leszel. Valld be, hogy már nem tudsz hinni! Ne vádold magad (más meg aztán egyáltalán ne!), hogy kevés a hited. Egy kicsit éles hasonlattal élve, ahogyan Babits Mihály beszéli el ezt egyik gyönyörű versében:

Tudod, hogy itt valaki hatalmas
gondol veled, büntet és irgalmaz,
gyötör olykor, simogat vagy játszik,
hol apádnak, hol kínzódnak látszik:
de te bízol benne. Bölcs belátás,
bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.

Ha elcsavarogtál, Ádáz lettél?… hát az lettél, csak menj haza

Tedd lábához a magad betegségét: legyen az akár valós bajod, akár lelki gyötrelmed. Az gyötör sokszor, hogy már nincs kinek panaszkodni, mert a környezeted is unja már panaszaidat. Rád szólnak, hogy hallgass, mert nem bírják elviselni a saját tehetetlenségüket!

A megtérés: kiteszed ezeket a kezedből az Úr lába elé, hogy szabad legyen a kezed Őt szolgálni. Túl sokat bíbelődünk a gonosszal: hogyan van jelen a világban, hogyan visz bűnbe, hogyan győzedelmeskedett már megint… Még csak a rajta aratott győzelemmel se foglalkozzunk. Örömünknek nem az az oka, hogy győzünk a gonosz felett, hanem hogy Istenéi vagyunk. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben (Lk 10,20). Nem egy csillagot neveztek el rólunk: Istenről vagyunk elnevezve.

Isten fiai vagytok a hitben (Gal 3,26). Akiket Isten Lelke vezérel, az Isten fiai (Róm 8,14). Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki őt így szólítja: Abba, Atya! (Gal 4,6)

(2013) 


2010 2013