2015
2009

Advent 4. vasárnapja

Zsid 10, 5-10

Testvéreim! Krisztus, amikor a világba lép, így nyilatkozik:

Áldozatot és ajándékot nem kívántál, hanem emberi testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat. Ezért így szóltam: Íme, elmegyek, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.

Először tehát ezt mondta: „Áldozatot, ajándékot, engesztelő és égőáldozatot nem akartál, nem volt az kedves előtted”, jóllehet ezeket a törvény írta elő. Azután így folytatta: „Íme, elmegyek, hogy teljesítsem akaratodat.” Tehát az előzőket eltörli, hogy helyébe állítsa az utóbbit. Vagyis Isten akarata szerint Jézus Krisztus testének feláldozása egyszer s mindenkorra megszentel bennünket.


TETT-BESZÉD

Jézus Krisztus azért jött közénk, hogy megtegye az Atya akaratát. Ez az Ige megtestesülésének miértje. Az Ő születésének emlékezete akkor lesz a mi ünnepünk, ha magunkévá tesszük ennek igazságát, vagyis jelentését. Nem azért jött, hogy neki karácsonyfát állítsunk, aztán meg az ajándékvásárlás rohamában – örömszerzés címén – kikönyököljük egymás bordáit. Milyen ellentmondás: már otthon összeveszünk azon, hogy milyen fát vegyünk. Aztán összeveszünk a piacon fenyőfa kereskedővel, hogy ezért a kis satnyaságért képes ennyi pénzt elkérni… aztán meg összeveszünk, hogyan legyen feldíszítve. A végén Ő lesz a hibás: minek ez az ünnep? Jól hallották: hányan ócsárolják az ünnepet, mert az csak gond, kiadás… veszekedés.

Az apostoli tanítás világosan beszél az ünnep okáról: Íme, elmegyek, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van. A keresztény élet öröme nem az, hogy mekkora áldozatot hoz Jézus megünnepléséért, hanem, hogy azonosul Krisztus szándékával: megtenni az Atya akaratát.

Szent Pál a kolosszei hívekhez írt levelében írja: hallottunk ugyanis Jézus Krisztusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amelyet minden szent iránt tanúsíttok annak reményében, ami készen vár rátok a mennyben. Az a hitből fakadó szeretet-gyakorlat bátorítja arra, hogy így folytassa levelét: Amióta erről hallottunk, mi is szüntelenül imádkozunk értetek, és könyörgünk, hogy akaratát teljesen ismerjétek, nagy bölcsességgel és lelki megértéssel. (Kol 1,4-5. 9)

Isten akaratának megismerésében – mint sok másban – szeretjük kihagyni azokat a lépéseket, amelyek éppen számunkra lennének életbevágón fontosak. Imádság bátorságáért gyakran kell imádkozni: merjek arra az útra lépni, amelyet ő mutat. Nagy tévedés, hogy azok imádkoznak, akik menekülnek a világ valósága elől! Imádkozni annyi, mint belépni az isteni terv végtelen (nem emberi szem határaihoz szűkített) távlatába.

Miért jutunk zsákutcába, ha Isten akaratának megismeréséért imádkozunk? Nagyon egyszerűen azért, mert előbb a magunk (rög)eszméjétől nem szabadultunk meg. Most van egy konkrét kérdésem, amiben nem tudok dönteni… Pontosabban: szeretnék úgy dönteni, hogy az nekem mindenképpen kedvező (minél kevesebb áldozattal, s annál több előnnyel) legyen: Jöjj Istenem és vezess sikerre. De igen gyakran így lenne becsületes mondani: Jöjj, add áldásodat az én vállalkozásomra! Érdekel igazán, hogy mi az Ő akarata? Még a nagyon szentnek gondolt elgondolásaink sem annyira szentek – hogy Avilai Szent Teréz kifejezését használjuk. A kitűnni vágyás, a siker-óhajtás gyakran belekeveredik gonddal szőtt vásznaink fonalába. Istent akarom tanúnak, kisegítőnek a magam elképzelésének szolgálatába állítani.

Nincs nagyobb cselekedet az égben, a földön és a föld alatt, mint Isten akaratának teljesítése –írta valaki. Nem a szokatlanban van a szentség, hanem éppen az egészen megszokottban, a kötelesség hű teljesítésében, a csekélyben tanúsított hűségben. A megszokottat kell szokatlanul cselekednünk, vagyis a legteljesebb egyesülésben és alárendeltségben az isteni akarattal: Akarom, amit Te akarsz! Nagyot művelni nem nehéz, mert elragad bennünket az eszme nagysága, az emberek bámulata és dicsérete. Nagynak lenni a kicsinyben: ez az igazi nagyság, az igazi szentség.1

A keresztény élete: az Úrhoz méltón éltek, egészen az ő tetszése szerint, minden jótettben gyümölcsöt hoztok, és Isten ismeretében gyarapodtok. (Kol 1,10) Az első dolog: Isten mindent átfogó akaratát kell egészen a magunkévá tenni, amelyet Jézusunk ezekkel a szavakkal fejezett ki: Az az Istennek tetsző dolog, hogy hisztek abban, akit ő elküldött! (Jn 6,29) Az Apostol megfogalmazásában: Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek. (1Tessz 4,3)

Az Úrral való személyes kapcsolatban tárul fel előttünk az Ő akarata. Krisztus adja a Lelke A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. (Gal 5,22-23) Ezen az úton jutunk igazi ünnepi örömhöz.

Uram, akarjam, amit szeretsz és szeressem, amit akarsz.

1 P. Gräf Richard: Íme, most van az üdvösség napja” (2 Kor 6,2)

(2015) 


2015 2009

Advent IV. vasárnap

Azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé, Juda egyik városába sietett. Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet. Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. Hangos szóval fölkiáltott: "Áldottabb vagy te minden asszonynál, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Amint fölhangzott fülemben köszöntésed szava, örömtől repesett a magzat méhemben. Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked". (Lk 1,39-45)

Miért siettél?

Mária siet. Erzsébet szülése a "jel", amelynek hitelesítenie kell az ő tapasztalatát. A "sietség", amellyel útra kel, jelzi a bizonyosság utáni vágyát. Nem kételkedik készséges az együttműködésre. Ahogyan az evangélium magyarázói hangsúlyozzák: Máriának ez a magatartása kiemeli lelkiállapotát, annak az embernek feszült várakozását, aki különleges módon találkozott Istennel, és most várja e találkozás igazoló próbáját. Mária hite is támogatásra, biztosítékokra és megerősítésre szorul.

A Szentlélek indítja: ami most gyötri, arra a választ majd a Látogatáskor kapja meg. A hit akkor hiteles, ha közösséget teremt. Erzsébet Szentlélektől ihletett köszöntésében nyer megerősítést. Útja, mint minden hívő emberé: különleges jelek, események nélküli út. Szolgálatkészségével kifejezi idős rokona iránti szeretetét, de még inkább a isteni üzenet iránti hitet. Megosztják egymással az Istentől kapott küldetést. A Lélektől indítva: ezt az utat járja majd mindkét gyermek. Nagyon egyszerű emberi történések, amelyek azonban „beteljesedése mindannak, amit az Úr mondott”.

Áldott minden asszonyok között. „Ebben az üzenetben a nőiség felmagasztalása van. Az Asszonyé, aki arra hivatott, hogy a teremtő munkában részt vegyen, testével és lelkével. Arra, hogy tényező, anyagi és szellemi tényező legyen az emberalkotásban, az Úrnak ebben a szüntelenül folyó teremtő munkájában, amely az emberiség létföltétele. Ezzel válik az emberiség istenhordozóvá, ezzel az évmilliók óta folyó női szereppel, amely minden ember világrajöttének előzménye. Most ezen a női szerepen indul az a csodálatos Mű, amely tervben volt a kezdetek előtt és minden asszonyiság felmagasztalása ragyog fel ebben az üzenetben; áldott vagy, a legáldottabb az asszonyok között éppen azzal, hogy női tested és női lelked van és most ezt a te női segítségedet kéri munkatársul a Hatalmas, a te csodálatos szűzi Asszony-voltodat hívja közös munkára annak az örök-Szándéknak megvalósításához, amelyért a Mindenséget, a Szellemeket és a testbe-öltözött lelkeket teremtette” (Dienes Valéria)

Az út, amit Mária jár, minden kereszténynek az útja lesz, az egyház útja: Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai (Róm 8, 14). Akiben nem Isten Lelke él, azt a szolgaság lelke félelemmel tölti el. Nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá - Atya!” A félelemtől való szabadságnak nagy ára van: meghalni a testi cselekedeteknek! Pál kifejezésével: „ha a Lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok” (Róm8,13). A test cselekedete nem csupán maga bűn, hanem a csak földi, anyagi bizonyosság korlátaiban való gondolkodás; a „valóságot” leszűkíteni az itt és most fogható élvezetekre. Istenről csak úgy akar tudni, ha „szerencsélteti” őt, kielégíti kívánságát és kíváncsiságát.

A keresztény soha nem egyedül vívja küzdelmét: mindig közösségben él testvéreivel és ezáltal a közöttük jelen lévő Krisztussal: Ahol ketten vagy hárman együtt vannak nevemben, ott vagyok közöttük. Krisztus lesz közöttük a bizonyosság, a világosság. Ahogy már Mikeás próféciájában szólt a Lélek: a Messiás „majd odaáll, és legeltet az Úr erejével, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében, és ők biztonságban lakoznak. (..) És ő lesz a béke. (Mik 5, 3-4). A legeltetni kifejezés jelzi a gondoskodást, őrzést. Mária a Látogatáskor megtapasztalja, hogy a Pásztort hordja szíve alatt.


Kezdetben még könnyen vitte lépte,
de a hegyoldalban néha már,
teste csodája ötlött eszébe,
kifulladt, s a júdeai táj
csúcsain megállt. Nem a vidék,
saját belseje terült köréje,
s érezte, hogy nagysága fölébe,
mely betölti, ember sose lép.
Vitte vágya, hogy a másik testre,
mely vonzotta, rátegye kezét,
s a két asszony most egymást kereste,
míg hajuk s ruhájuk összeért.
Mind a kettő szentélyt hord ölében
s rokonánál oltalmat keres.
Ó az Úr csak bimbó, de a méhben
már a Keresztelő örömében
ugrándozva vígan fölrepes.

Rainer Maria Rilke: Mária látogatása (Farkasfalvy Dénes fordítása)

Miért siettél Mária? Nem azért, mert rég láttad rokonaidat. Nem, hogy megbeszéljétek a család ügyes-bajos dolgait. Siettél, hogy a Lélek indítására megvalljátok az Úr csodás tetteit. Siettél, mert ez a jó hír nem várhat: az Úr megemlékezett irgalmasságáról, amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre (vö. Lk1, 54-55).

Mária a hosszú úton bizonyára imádkoztad-énekelted a Várakozás ősi, Lélek indította zsoltárait. Ma hozzád csatlakozunk mi is: Figyelj ránk, Izrael pásztora, ragyogj fel, aki trónolsz a kerubok fölött! Mutasd meg hatalmadat, jöjj, hogy megszabadíts minket (Zsolt 79,2).

(2009) 


2015 2009