2015
2009

ÁDVENT 1. vasárnapja

1Továbbá kérünk és intünk titeket, testvérek, Urunkban, Jézusban: Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek; éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre. 2Hiszen tudjátok, milyen utasításokat adtunk nektek Urunk, Jézus által. 3Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek. Kerüljétek a tisztátalanságot. 4Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen feleségével, 5és ne szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent. 6Senki se károsítsa meg és ne csalja meg üzleti ügyben testvérét, mert az Úr megtorol minden ilyesmit, ahogy előbb már megmondtuk és kifejtettük. 7Hiszen az Úr nem bűnös életre hívott bennünket, hanem szentségre. 8Aki tehát az ilyen dolgokat megveti, nem az embert veti meg, hanem az Istent, aki kiárasztotta ránk a Szentlelket. 9A testvéri szeretetről nem szükséges írnom, hiszen Istentől tanultátok, hogy egymást szeressétek, 10s szeretettel is vagytok egész Macedóniában minden testvér iránt. Csak arra kérünk titeket, testvérek, hogy gyarapodjatok is benne. 11Becsületbeli kötelességnek tartsátok, hogy békességben éltek, a magatok dolgával törődtök, s a két kezetekkel dolgoztok, ahogy a lelketekre kötöttük. 12Akkor a kívülállókból tiszteletet vált ki életetek, és nem szorultok rá senkire. (1Tessz 4,1-12)

A feni levélrészlet előzménye: Pál elküldi közvetlen munkatársát a Tesszaloniki közösséghez, hogy hitüket szolgálja. Azt jelenti, hogy megerősítse őket és bátorítsa hitükben, hogy senki meg ne inogjon ezekben a szorongatásokban (1Tessz 3,2-3).

A keresztények helyzete: szorongatásban él a közösség. A hívő feladata: ebben a helyzetben (is) Istennek tetsző életet éljen. Ne álljanak meg, hanem haladjanak Isten útján.

A keresztény élete nem megérkezés, hanem az Úton járás. Nem mutatványosokra van szükség, hanem olyanokra, akik haladnak. Nincs helye sem a magamutogatásnak, sem az önkeserítő vádnak, másokkal szembeni vádaskodásnak. Életünk haladást jelent, amely gyakran ellentmondásoktól terhes.

Feladatuk és egyben hivatásuk, hogy szentek legyenek! A szent élet nem szenteskedés, áhítatgyakorlatok sora. A hit járja át gondolkodásunkat, életszemléletünket és döntéseinket. Ez határozza meg kapcsolatainkat. Az apostol felsorol néhányat:

a)Kerüljétek a tisztátalanságot: ne utánozzák a pogányok becstelen,a másikat a gyönyör eszközeként kezelő magatartását, amelyben sem a hűségnek, sem az áldozatnak nincs helye.

Tisztátalan magatartás, ha társamat a magam öröme eszközeként kezelem. A másik ember az én kényelmem („pihenésem”) eszköze. Nem törődöm azzal, hogy a másik fáradt és csendre, magányra vágyik. Ordítok, hangoskodom, elvárásaim vannak anélkül, hogy érdekelne.

b) Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen feleségével: A férjuralom éppoly tisztességtelen, mint a folyton áldozat szerepében való tetszelgés a másik részről. A kettős mérce régi rákfenéje a házastársi kapcsolatnak. Akit szeretni akarsz vagy szeretetre vágysz, tiszteld a másikat: légy egész ember a másik számára. A család életben végzetesen fájdalmas, ha valamelyik családtag szégyenletesen viselkedik. Az italozás megalázza, meggyalázza a másikat (is). Bármilyen függésben élő ember alapvető tévedése, hogy nincs józan énképe, egy ostoba és hazug öntudatot táplál. Annyira ostoba, mint aki fél pár cipőt akar mindenáron eladni, s bizonygatja, hogy a másikban a hiba, mert két lábon jár. Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek a tobzódásban és részegségben, s az élet gondjai között, és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen. (Lk 21,34)

c) Ne károsítsátok meg és ne csaljátok meg egymást. A hazudozás, egymás becsapása (ügyeskedés) terjeng, mint valami légszennyezés. A szegénység soha nem lehet ürügy a csalásra! Ugye mindenki felháborodik, amikor egy családban a kicsiny gyermeket arra kényszerítenek, hogy lopni menjen? És amikor ugyanezt művelik a munkaadók kiszolgáltatott alkalmazottaikkal? Sajnos nem egy munkáltató elvárja, hogy beosztottai csaljanak helyette, s ha nem, akkor le is út, fel is út! Amikor a cégvezető elzavarja azt az árúfeltöltőt, aki nem hajlandó a lejárt szavatosságú árút „véletlenül” a friss között hagyni. Vagy kifejezett utasítás adnak, hogy nem kell minden vásárlást „beütni”, ha az illető ismerő… így is túl sok az adó! Meg se kérdezik, hogy lelkiismereted hogy bírja, egyetértesz-e? Ha kenyeret és nem a munkakönyvet szeretnéd (ismét) hazavinni, tedd, amit mondunk. Kizsákmányolás, erőszak, megalázás: tűrd, ha enni akarsz!

Ha a hatalmat gyakorlók – akiknek a törvényességet és tisztességet kellene védeni – becstelenekké válnak, akkor ez nagyon hamar behatol az egyén és a család életébe. A hatalmasok nem csupán azok, akik valamilyen társadalmi dobogó imbolygó magasán ülnek, hanem mindazok, akiknek felelőssége, hogy a beosztottaikat, alkalmazottaikat, a rájuk bízottakat irányítsák. Ne engedjétek a csalás, a hazugság legkisebb formáját sem a szívetekhez! A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket. (Gal 5,1)

d)Istentől tanultátok, hogy egymást szeressétek. Az ember megvetését jelenti, ha elszakítják Istentől. Szabadságot ember nem ajándékozhat embernek. Amikor a megvásárolt rabszolgákat uruk hazavitte, levették róluk a bilincset, de rabszolgák maradtak. Szabadságuk arról szólt, hogy feltétel és gondolkodás nélkül szolgálják gazdájukat. Az új rabszolgatartó gazdája akar lenni embertársának: tulajdonaként kezeli (le) családtagját, beosztottját. Isten helyében képzeli magát: abszolút értéknek tartja a maga hasznát, gyönyörét, bódulatát.

Az Úr nem bűnös életre hívott bennünket, hanem szentségre – figyelmeztet az Apostol. A bűn a magam és mások eltérítése az igaz Istentől. Aki tehát az ilyen dolgokat megveti, nem az embert veti meg, hanem az Istent, aki kiárasztotta ránk a Szentlelket.(vö. 1Tessz 4,9)

(2015) 


2015 2009

Ádvent I. vasárnapja

"És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek. És akkor meglátják az emberfiát eljönni a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel fejeteket, mert közeledik szabadulásotok." (Lk 21, 25-28, 34-36)

Virrasztás

Az Advent a várakozás és készület ideje. Az Úrral való találkozás megrendítő esemény, de nem katasztrófa, hanem a találkozás örömünnepe. Akkor éljük meg – egyéni és társadalmi szinten – csapásnak, ha „elnehezedett” a szívünk. Évente visszatérő lehetőség ez a karácsony előtti négy hét: megszabadulni mindattól, ami hamis reménnyel töltött el, s aztán csalódtunk. Mégis őrizgetjük ezeket a bálvány-roncsokat. Az Ádvent jelenti azt a hosszú utat is, amelyet az emberiség megtett az Üdvözítő érkezéséig. Jelzi azt az utat is, amelyet mindnyájunknak végig kell járni. Az Úrral való járás is ez az idő. Ennek első lépéseit tanítja meg ma az evangélium.

A első lépés: készségessé tesszük magunkat az üdvösség befogadására, amit Isten ajándékoz. Nem másokhoz hasonlítgatom magamat, hanem egyedül Isten igéjéhez! Hordozzátok egymásnak terhét, mert így teljesítitek Krisztus törvényét (Gal 6,2): nem csupán a szegények, bajbajutottak segítését jelenti, hanem mindazt, aki a másik. Így folytatja az Apostol: Mert ha valaki valaminek tartja magát, holott semmi, félrevezeti önmagát. Keressük a Krisztussal való mélyebb azonosságot.

Ha valamiben versenyezhetünk az nem más, mint Isten és a felebarát odaadóbb szeretete. Az Isten igazi ismerete nem riválissá, hanem testvérré tesz. A „világ”, a „pogányok” nem egymásra tett találó megjegyzéseink miatt fognak hinni! Az egyetlen, amiért ránk figyeljenek: Nézzétek, mennyire szeretik egymást! Kapcsolatainknak egyetlen mércéje és mintája, ahogy Isten szeret bennünket. Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek! Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást (Jn 13, 34). Szeretni nem egyenlő a „vonzódás”, a nekem tetszik” érzésével.

Az ádventi virrasztás: meg ne lepjen bennünket észrevétlenül az „álom”: elszenderedünk a magunk jóságának melegétől, miközben a mellettünk élők dideregnek a mi közönyünk miatt. Ránk telepszik a „jogos harag”, a – talán önmagunk előtt be nem vallott – gyűlölet. Lekicsinylő, megalázó szurkálódások „véletlenül” pontosan a másik elevenébe találnak… A velem ellenvéleményen lévő megalázása, elhallgattatása nem jelenti, hogy igazam van, főként nem azt, hogy igaz vagyok. A hatalom könnyen gyűjt tábort és hamar veszt becsületet.

Sérelmeinktől csak úgy szabadulhatunk, ha ezeket tudatosan felszámoljuk. Isten Krisztus által megadja, hogy az ő hatalmát gyakoroljuk: az irgalmat. Szeressétek ellenségeiteket. Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket (Lk 6, 27-28). Fájdalmainkat, sérelmeinket féltve őrizzük: mindig kéznél legyenek. Rejtett bálványok, amelyektől nem akarunk szabadulni. „Dobjátok el a nálatok lévő idegen isteneket” – mondta Jákob a gyűlölettől fűtött fiainak (Ter 35, 2. Ezeket nem hurcolhatjuk magunkkal az „új földre, amely az igazság otthona”.

A virrasztás célja: egész gondolkodásmódunkban történő váltást jelenti. Ami leginkább elnehezíti a szívet az a folytonos aggódás önmagunkért, érzéseinkért. Hányan hagyják el családjukat egy pillanatnyi mámorért, hogy „érezzék a szeretetet”. Csupán birtoklási ösztönüknek nem képesek ellenállni. Vannak, akik hitet és közösséget változtatnak inkább, mintsem maguk megváltózzanak. Ha ítélkezel az emberek fölött, nem marad időd szeretni őket mondja Teréz anya. Éljetek méltóan ahhoz a hivatáshoz, amit kaptatok. Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek arra, hogy a béke kötelékében fenntartsátok a lelki egysége (Ef 4, 1-3). Az Úr nem azt akarja, hogy folyton bűntudatot szítsunk magunkban, hanem a készségesek legyünk az Ő befogadására.

Ezért az ádventi várakozás másik alapvető vonása a szív szomjúsága Teljesség felé.

Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok.

Téged szomjaz a lelkem, utánad sóvárog a testem,

Puszta, úttalan, víztelen vidéken. (Zsolt 63, 2)

Egyedül Isten, az az Isten Aki Van, képes betölteni szívünket szomjunkat oltó szomjúsággal:

Mint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez,

úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem.

Szomjazza lelkem az erős, élő Istent:

Mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek? (Zsolt 42, 2-3)

Az Isten-vágy nem valami kuncsorgás a „szeretet-érzés” után. Aki Istent szomjazza, eltelik erővel, mégsem erőszakot, hanem erőt, reményt, biztonságot áraszt. Isten bennünk úgy Mindenható, hogy megbocsát, úgy Szó, hogy meghallgat, úgy Szeretet, hogy meghagy szabadnak. Ahogyan Assisi Szent Ferencnél, Isten Szegénykéjénél a vad gubbiói farkas menedéket talál:

Eddig nem értettem magamat.
Nem értettem, mi az az erő,
az a kéjekre szomjas vad erő,
ami űz, hajt az emberek ellen.

Most már tudom.

Azért harcoltam eddig mindenki ellen,
mert azt akartam, hogy legyőzzenek.
Azért szaggattam ízekre annyi embert,
mert azt vártam, hogy megszelídítsenek.

De a testük nem volt elég meleg ahhoz,
hogy odabújjak mellé,
és a kezük nem volt elég szelíd ahhoz,
hogy megnyalogassam,
és a szemük nem volt elég tiszta ahhoz,
hogy megbabonázzon,
És a szívük nem volt elég nyugodt és mélydobogású,
hogy lecsendesítsen és álomba andalítson.

Megöltem őket,
mert nem voltak ilyenek, mint ez az ember.

Megöltem őket,
mert nem voltak elég nagyok ahhoz, hogy megalázkodjam előttük.

(Tótfalusy István: A gubbiói farkas éneke – részlet)

Az adventi időben átéljük a Krisztus előtti emberiség várakozását a megváltásra, s a mi várakozásunkat, hogy életünkben is beteljesüljön ígérete. Az Úr szava bátorít bennünket: Íme, jönnek majd napok – mondja az Úr –, amikor teljesítem a jót, amelyet Izrael házának és Juda házának ígértem … igaz sarjat támasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot szolgáltat (Jer 33, 14-16). Merjünk hinni, mint Mária annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki (vö. Lk 1, 45).

Induljunk el azon az úton, amelyen az Úr hív bennünket. Isten Szent Lelkétől ihletett imádsággal, a Zsoltár szavaival kérjük magának az Úrnak vezetését:

Utaidat, Uram, mutasd meg nekem, ösvényeidre taníts meg engem.

Taníts és vezess igazságod szerint, mert te vagy üdvözítő Istenem és én tebenned bízom szüntelen. (Zsolt 24, 4)

(2009) 


2015 2009