2015
2012

Január 1

SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA

Szám 6,22-27 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: ,,Szólj Áronhoz és fiaihoz: Így áldjátok meg Izrael fiait és ezt mondjátok nekik: ,,Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged, ragyogtassa rád arcát az Úr és kegyelmezzen néked, fordítsa feléd arcát az Úr, s adjon békét tenéked!'' Így hívják le nevemet Izrael fiaira, és én megáldom őket.''

Gal 4,4-7 De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: ,,Abba, Atya!'' Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által.

Lk 2,16-21 Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet. Amikor meglátták őket, elbeszélték nekik, amit a gyermek felől hallottak. És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik. Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében. A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak, úgy, ahogy megmondták nekik. Amikor elérkezett a nyolcadik nap, hogy körülmetéljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki, úgy, amint az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott.

Az esztendő első napját olyan ünneppel kezdjük, amely bátorítást ad az előttünk álló feladatokhoz.Mária istenanyaságának ünnepe van ma, amely Mária sajátos anyaságának kiemelt említése (születék Szűz Máriától). Nemcsak a katolikusok, hanem még a protestánsok is elfogadják, hogy Krisztus, aki anyától születik, valóságos tagja az emberiségnek, de ugyanakkor valóságos Isten, mert ez a gyermek az Isten Fia; Mária tehát Isten anyja.

A Szűzanya méltósága és minden „kiváltsága” (szeplőtelen fogantatás, szűzi anyaság) tulajdonképpen kegyelmi ajándékok, amelyekkel őt azért ajándékozta meg az Isten, hogy benne az Egyszülött Fiú földi életét előkészítse. Mária személyét és tiszteletét az ő istenanyaságából lehet igazán megérteni! Nem emberi érdemeket magasztalunk, hanem Isten csodás tetteit, amelyeket az emberekért vitt végbe, amikor vállalta emberi életünk minden állomását.

Talán meglep valakit, hogy éppen ezen az ünnepen evangélikus testvéreinket idézem Máriával kapcsolatban. A rosszalló ítéletek, és bezárkózó sértődések helyett tegyük, amit Mária: szívébe fogadta Jézus szavait, s elgondolkodott azokon. Mária: hitének, Jézussal való kapcsolatának is bontakozni kellett. A hitben tanulékony magatartása, alázata Fia iránti szeretetének megnyilvánulása.

Egyetlen oka, kényszerítő oka a Máriával való foglalkozásunknak csak az lehet – írják evangélikus testvéreink –, hogy az evangéliumok szerint a Megváltó Jézus Krisztus anyja a názáreti Mária volt. Máriával tehát Jézus Krisztus miatt kell foglalkoznunk. Így tettek az evangélisták, de ez a szándék vezette azokat a zsinati atyákat is, akik a 431-ben Efezusban tartott zsinaton Máriát istenszülőnek, theotokosznak, majd a 649-ben első lateráni zsinaton örökké szűznek vallották. Ezeket az állításokat nem szabad önmagukban értelmezni, hanem csak az Isten Fiával, az örök Igével összefüggésben: „Az Ige testté lett” (Jn 1,14). Mária említése Jézus valóságos emberségére utal. Testet öltött, emberré lett. Valóságos, test és vér emberré. Valóban egy lett közülünk. Egy velünk. Hiszen földi anyától lett.1

Biblia - főként Lukács evangélista - Mária nagyságát és jelentőségét nem annyira az anyaság biológiai tényéből kiindulva állítja elénk, hanem bemutatja nekünk a Szent Szüzet, amint engedelmes hitének „igen” szavával áldottá lesz minden asszonyok között. Erzsébet is a Máriával való találkozáskor nem csupán az anyaság ténye miatt örvendezik, hanem Máriát boldognak mondja azért, mert hitt abban, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki. Szent Ágoston is ebben látja meg Mária igazi nagyságát: „Boldogabbnak mondjuk Máriát azért, mert hitében magába fogadta Isten igéjét, mint azért, hogy testében is hordozta őt.”

Szűz Mária minden ünnepe valójában arról a kegyelemről szól, amelyben Isten részesítette őt, s az ő hűsége által minden embert. A hangsúly tehát azon a tényen van, amit Isten tett Máriával: kegyelmébe fogadta (Lk 1,28. 30). Mária boldog minden nemzedék szemében (Lk 1,48-49), mert Isten rátekintett (Lk 1,48) és ő hitt (Lk 1,45). Ezért áldott az asszonyok között (Lk 1,42). Isten kiválasztásán és cselekvésén túl nem mehetünk el Mária engedelmessége mellett sem. Hiszen az ő szerepe nem kikényszerített volt, mintha csak valami eszköz lett volna Isten kezében a Megváltó eljövetelének eseményei során. Mária engedelmes volt, az Úr szolgálóleánya lett, amikor az angyal szavára elfogadóan válaszolt: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint (Lk 1,38). E szavakért Mária nemcsak test szerinti anyja Jézusnak, de lélek szerinti is a testi mellett. Mária példa arra, hogyan cselekszik Isten. Megszólít, kegyelmével ajándékoz meg, feladatot bíz ránk, ezzel válaszunkat munkálja és várja.2 A szolgáló kész cselekedni, a kapott Igét: útra kel, hogy segítsen idős, gyermeket váró rokonának. Mária hite nem önmagában tetszelgő vallásosság.

Mária anyasága sajátos, hitből vállalt anyaság, ezért nem csupán „magánügy”, hanem az üdvösségtörténet fontos mozzanata. Mária így az üdvtörténet egyik alakjaként, Ábrahámhoz és más személyekhez hasonlóan, mint Sion lánya az Isten és az emberiség között folyó történelmi párbeszéd részeseként jelenik meg előttünk. Az angyali üdvözlet szerint Mária egy olyan párbeszéd részese, amelyhez nekünk is közünk van. A Szentírás egészen egyszerű szavakkal ezt mondja nekünk: Volt egy ember, akinek megjelent egy angyal, egy nehezen érthető üzenettel: és ez az ember feltétel nélkül kimondta: Legyen nekem a te igéd szerint. Ezek után megtörtént a megtestesülés: az örök Atya Fia leszállott e világba, a mi testünkbe, a mi történelmünkbe, hogy új távlatot és igazi megoldást adjon a világnak.3

Félreértjük Mária személyét, ha folyton Jézusnál való hathatós közbenjárására apellálunk, s éppen arról feledkezünk meg, amire figyelmeztet minket: Tegyetek meg mindent, amit mond! (Jn 2,5)

Mária példájára nyissuk meg szívünket az Igének: olvassuk, imádkozzuk, s merjünk rálépni a cselekvő hit útjára. Az Ige nyitja meg szívünket a pozitív gondolkodásra, ahogyan Szent XXIII. János pápa bátorít:

Ne a félelmeidtől kérj tanácsot, hanem a reményeidtől és az álmaidtól. Ne a kudarcaidon gondolkozz, hanem a még meg nem valósított lehetőségeiden. Ne azzal foglalkozz, amit megpróbáltál, de nem sikerült, hanem azzal, amit még lehetőséged van megtenni.


1 Mária a mai evangélikus teológiában. Mária és az evangélikusok Magyarországon konferencia, Budapest-Deák tér, 2012.10.16. http://teol.lutheran.hu/tanszek/rendszeres/munkatarsak/ra/2012_maria.pdf

2Uo.

3 Dolhai Lajos: Szűz Mária, Isten anyja (részletek). Forrás: Új Ember

(2015) 


2015 2012

Most

2012, január 1.

A pásztorok a bölcsőnél (Lk 2, 15-20)


Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: «Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk». Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. Miután látták, elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak a gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk. A pásztorok azután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, mit úgy láttak és hallottak, ahogy az angyal előre elmondta nekik.


Pásztorok: hajlékuk a szabad ég alja. Kenyerük szikkadt. Mégsem ezt emeli ki az evangélium. A szegénység nem jó, a nélkülözés könnyen Isten és ember ellen fordít. Ennek az éjszakának az emberei nagysága: hitük frissessége.

Hallják az Üzenetet, s azt személyes meghívásként fogadják. A hallott üzenettel kapcsolatban nem támasztanak nehézségeket, és nem késlekednek annak elfogadásában (10. v.). Nem hímeznek-hámoznak, mint Zakariás, a jeruzsálemi templomban szolgálatot tevő pap (1,20), és nincs kérdeznivalójuk sem, miként Máriának (1,29.34). Nem tudnak úgy érvelni, miként a törvénytudók és farizeusok, ezért habozás nélkül válaszolnak a nekik szóló hívásra. A kapott jelzés vagy sugallat alapján sietve útra kelnek, és elsősorban nem azért, hogy ellenőrizzék, hanem hogy lássák Isten szavának a közeli Betlehemben történő megvalósulását. Felfogják a lényeget: amit Isten ígért, az most Élő Valóság. Az üdvösség nem más, mint a megvalósult vagy a valósulóban levő isteni szó. Ez a szó magában Jézusban testesül meg (vö. Jn 1,13-14).

A pásztorok az Úr hangját hallották, és nem árnyképeket kergetnek. Az eseményt ő hozta tudomásukra, és ők hittek neki. Az isteni szó szegénységükről beszél, és most ugyanez a szegénység motiválja nagy készségüket is, amelynek tanújelét adják. Sietnek a bölcsőhöz: mert mielőbb találkozni akarna a beteljesült Ígérettel.[1]

Lukács nem említi a ragyogó csillagot, sem a királyi hódolat aranyát és tömjénillatát. Isten annak, aki Őt keresi nem ad kevesebbet, mint önmagát. A pásztorok egy szerény helyzetű Családot találnak, akik között jelen van Isten Üdvössége. Ez a Család egyben azon családoknak a mintája, amelyek befogadják az Igét. Azt feltételt is megmutatja, amely által minden emberi közösség épülhet és élhet: Jézus közöttünk.

Milyen ez a Család? A szegénység jellemzi, amelyet mégis gazdaggá tesz az Istenbe vetett mélységes hit. Ez a ház a szeretet uralma alatt áll, az Úr dicséretétől hangos és dísze az Isten akarata iránti teljes készség.

Az evangélium diszkrét megjegyzést tesz azzal kapcsolatban, ahogyan Mária ellátja a Gyermeket: gondoskodik róla. A jelenben él. A most a fontos számára. Az év kezdetén figyeljünk rá, hiszen legközelebb áll a Gyermekhez.


Mária, imádkozz érettünk most, és halálunk óráján.

Most, amikor félünk, hogy mi várunk, máris elveszítettük a lényeget, a jelen pillanatot, amelyben megtapasztalhattuk volna, mennyire szeret Isten.

Most, hogy annyiszor nem vagyunk otthon, mert magunkon kívül élünk. Védtelenségünk oka, hogy körülvettük magunkkal falakkal.

Most, amikor elidegenedtünk egymástól még a családban is, mert nem beszélünk testvéreink nyelvén. Olyan szavakat használunk, amelyet nem érthetnek meg.

Most, hogy összeszorítottuk markunkat, hogy ne kelljen adni a rászorulónak, emiatt egyre szegényebbek lettünk. Most, amikor bezártuk karjainkat az ölelés elől, és amikor odaadhattuk volna önféltésünket, hogy Isten bőséggel betölthesse.

Imádkozz érettünk most, és halálunk óráján!

Mária most sem mond, üzen mást, mint amikor akkor a Fiára mutatva mondott az embereknek:

Tegyetek meg mindent, amit csak mond! (Jn 2, 5)


[1] O. da Spinetoli: Lukács – a szegények evangéliuma

(2012) 


2015 2012