ÉVKÖZI 6. VASÁRNAP

1Kor 10,31 - 11,1

Tehát akár esztek, akár isztok, és bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek. Ne adjatok okot a botránkozásra se zsidóknak, se görögöknek, se Isten egyházának, mint ahogy én is mindenben mindenkinek kedvében járok, nem azt keresve, ami nekem hasznos, hanem ami a többieknek, hogy üdvözüljenek. Legyetek a követőim, amint én Krisztus követője vagyok.


KRISZTUS KÖVETŐJE VAGYOK


Az dicsőíti meg Atyámat, ha sok gyümölcsöt hoztok és így tanítványaim lesztek – mondja nekünk Jézus (Jn 15,8). Isten dicsőítése az egész ember élete legyen. A szóbeli dicsőítés és a tettek egysége a méltó istentisztelet: akár esztek, akár isztok, és bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek.

A Zsoltáros azt vallja: Boldog a nép, amely ünnepelhet, és arcod fényében járhat, Uram! (Zsolt 89,16). Isten szava világosságában járni-kelni akkor is, amikor nincsen ünnep. Boldog a nép, amely hétköznap is Isten arcának fényében jár. Az Úr Jézus, amikor felszólít bennünket követésére, azt kívánja, hogy aki utána akar jönni, az mindennap vegye fel keresztjét. Amikor az imádságról beszél, azt mondja, hogy szüntelenül kell imádkozni. Szent Pál szó szerint is megmondja: „Akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek” (1Kor 10,31). Pestalozzi egy kicsit nyersebben úgy mondja ezt, hogy a kecskeistállóban is vallásosnak kell lenni.1

Nem lehetünk alkalmi keresztények: (nagyobb) ünnepeken vallásosak vagyunk, hétköznap pedig megteszi a „praktikus” vallás: ügyeskedés, törtetés, pletyka, kihasználás, megalkuvás… ahogyan a szükség diktálja. Az Apostol galatákhoz írt levélben arra tanít, hogy az eredményes (gyümölcsöző) keresztény élet titka ez: Azt mondom, lélek szerint éljetek! A lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,16-26). Máshol kifejezetten felhívja figyelmünket az éberségre: Nagyon vigyázzatok arra, hogyan éltek, ne oktalanul, hanem bölcsen. Használjátok fel az időt, ne legyetek oktalanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata (Ef 5,15). Csupa olyan kívánságok, amelyeket csak úgy lehet megvalósítani, ha hétköznapi magatartásunkban mutatkoznak meg. De többről van itt szó, mint egyszerű magatartásról. A következetes élet alapja, hogy gondolkodásunkban legyünk Isten dicsőítők. Az Úr, a ti Istenetek az Istenek Istene és az Urak Ura, a nagy, a hatalmas és a félelmetes Isten, aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni (MTörv 10,17).

Isten előtti imádás, dicsőítés azt az azonosulást fejezi ki, hogy mindenben Krisztusnak az Atyát megdicsőítő magatartásával azonosulunk. A szentmise az az alkalom, amikor ezt a szándékunkat a legmélyebben kifejezzük: az Eukarisztiában arra vágyakozunk, hogy vegye birtokába Krisztus a szívünket. Ezért annyira fontos, hogy vasár- és ünnepnap a szentáldozásban kifejezzük a Vele való teljes azonosulás-vágyunkat. Ferenc pápa szavait idézem:

Valahányszor részt veszünk a szentmisében és Krisztus Testét vesszük magunkhoz, Jézus és a Szentlélek jelenléte működik bennünk, formálja a szívünket, benső magatartást alakít ki, ami az evangélium szerinti életformában fejeződik ki. Ez az életforma mindenekelőtt az Isten szava iránti engedelmességet, a testvériséget, a reményt nyújtás képességét a bizalmat vesztettek számára és a kirekesztettek befogadását foglalja magában. Ily módon érettebbé teszi a keresztény élet stílusát.

Krisztus szeretete, melyet szívvel befogadunk, megváltoztat, átalakít bennünket, képessé tesz a szeretetre, nemcsak emberi mérték szerint, ami mindig véges, hanem az Isten mértéke szerint. És milyen az Isten mértéke? Mértéktelen! Az Isten mértéke mérték nélkül való. Minden, minden, minden! – nyomatékosította a Ferenc pápa. – Nem méricskélhetjük Isten szeretetét, mert az mérték nélküli! Így képesek leszünk a szeretetre, még az iránt is, aki nem szeret bennünket… Persze, nem könnyű ez! Mert ha tudjuk, hogy valaki nem szeret bennünket, akkor mi sem akarjuk szeretni őt. De ezt nem szabad! Szeressük azt is, aki nem szeret minket! Álljunk ellen a rossznak a jóval, hogy megbocsássunk, hogy megosszunk, hogy befogadjunk. Jézus és a lelke által így a mi életünk is a testvéreinknek nyújtott „megtört kenyérré” lesz. Ha így élünk, igaz örömre lelünk. Az ajándékká válás örömére, az ajándékok cseréjének az örömére, mely ajándékokat mi előbb kaptunk meg, méghozzá érdem nélkül.2

Valljuk be, hogy imádságainkban folyton visszatérünk ahhoz a kívánságunkhoz, hogy Isten változtassa meg körülményeinket. Az Úr pedig – ahogyan az Apostol a Lélektől vezetve újra figyelmeztet: Ő sokkal jobban szeretné megváltoztatni a gondolkodásmódunkat.

Mi azt szeretnénk, hogy Isten szabadítson meg minden gondtól, fájdalomtól, szomorúságtól, betegségtől és bánattól: legyen ez, kapjuk (nyerjük) meg azt. A hitben példaképünk, Mária meg így válaszolt a hozzá érkező Léleknek: Az Úr szolgálója vagyok.Legyen nekem szavaid szerint! (vö. Lk 1,38). Az angyal, mint hírvivő bejelentette Máriának a Lélek eljöttét, aki méhében a Gyermeket formálta. Igen, az Úr szeme rajtunk nyugszik, bennünk szeretne gyönyörködni. Nem más, mint az Úr ajka nevez el: nem ember, hanem Ő, az örökkévaló; s amit Ő kimond, az megvalósul! Új néven hívnak majd, amellyel az Úr ajka nevez el. 3A dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében. 4Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: „én gyönyörűségem”, és országodat: „menyasszony”, mert az Úr örömét találja benned, s országod újra férjhez megy. 5Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened (Iz 62,2b-5).

Miért olyan fontos megtanulnod kezelni a gondolataidat, az Úr szavához igazítani folyton igényeinket? Gondolataink, fantáziánk folyton kutatnak, hatalmukba kerítik érzelmeinket, és tudat alatt indítanak olyan döntésekre, amelyek nem az Úrtól vannak. Aztán rávetjük magunkat ezekre a vágyakra, s kétségbeesve imádkozunk, hogy az Úr adja hozzá jóváhagyását, segítségét.

Naponta imádkozzuk a Szentírás szavait: az Úr Lelke alakítsa gondolkodásunkat.

Igéd lábamnak lámpafény,
világosság utamnak ösvenyén
.3 (Zsolt 118)

1 Sík Sándor: Hétköznapi kereszténység. http://vigilia.hu/regihonlap/2010/2/sik.htm

2 Ferenc pápa déli Úrangyala előtt mondott beszédéből: 2014. június 22.

3 Sík Sándor fordítása.

(2015)