ADVENT 4 VASÁRNAP B

Annak pedig, akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket evangéliumomban és a Jézus Krisztusról szóló tanításban, s annak a titoknak a kinyilatkoztatásában, amelyre az örök idők során hallgatás borult, de amely most az örök Isten parancsára a próféták iratai által a hitnek való engedelmesség végett nyilvánvalóvá lett, s így minden nemzet előtt ismeretes, az egyedül bölcs Istennek, Jézus Krisztus által, tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen.


KERESZTÉNY EREJE: KRISZTUS TANÍTÁSA

Olyan világban élünk, ahol erősnek, sikeresnek kell mutatkozni. A keresztények gyakran úgy érzik, hogy alul maradnak ebben a küzdelemben. Ne lepődjünk meg: első testvéreink – az apostolok idejében – szemben találták magukat ezzel: a világ lenézi őket, megjegyzéseket tesznek rájuk. Pál apostol világosan ki is mondja a korintusiaknak:

27Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, 28ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. 29Így senki sem dicsekedhet Isten előtt. 30Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. 31Így teljesül az Írás: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.” (1Kor 1,27-31)

Jézus Krisztus nem ad evilági dicsőséget senkinek. Nem igazolja senki nagyravágyását, de még életszentségét sem azzal, hogy mások elnyomására, kihasználására fordíthassa. Isten Atyánk adja kegyelmét, hogy megerősítsen titeket evangéliumomban és a Jézus Krisztusról szóló tanításban.

Küldetésünk a világban – ahogyan Szent Pál vallja – az Úr Krisztusról szóló tanúságtétel. Krisztus ... azért küldött engem, hogy hirdessem az evangéliumot, de nem bölcselkedő beszéddel, nehogy Krisztus keresztje elveszítse erejét. A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan; de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. ... A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban - akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. Hiszen Istennek a ,balgasága’ bölcsebb az emberekénél, és Istennek a ,gyöngesége’ erősebb az embereknél (1Kor 1,17.18.22-25).

Néha igen nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy legyünk valakik, akik majd megmutatjuk a világnak.

A világon kétféle erőt ismerünk: van ereje az anyagnak és van a léleknek– írta sok évtizeddel ezelőtt Tóth Tihamér püspök – majd így folytatja: A mai embert könnyen foglyul ejti az anyagi erő bálványozása, a nyers erő, az izomerő, a lóerő imádata. Azt hitte az újkori ember, hogy ez minden, hogy ez a boldogság útja, hogy ezzel jut el a földi paradicsomhoz. Csak ezzel az erővel törődött, erre vetette rá magát.

Most aztán van annyi erőnk, amennyi még sohasem volt. Van lóerőnk, amennyit csak akartunk. Van villamoscentrálénk, amilyenről nem is álmodtunk. Csak... csak boldogságunk nincs! Mert elsatnyult, elcsenevészedett a lelki erőnk. Aranyon, vason, rézen, vizén, tűzön, levegőn uralkodunk: csak saját magunkon nem, csak saját fékezetlen ösztöneinken nem, csak saját indulatainkon nem. Gyönyörű nagy palotát emelt a tudásunk, csak a lakója elégedetlen és keserű benne. Úgy hallatszik az Úr szava fülünkbe, mintha egyenesen ma nekünk mondta volna és nem évezredekkel ezelőtt hűtlen népének: «Elhagytak engem, az élő víz forrását, és vízvermeket ástak maguknak, megrepedt vízvermeket, melyek nem tarthatják meg a vizet!» (Jer. 2,13.) «Tudd meg és lásd: mily rossz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet.» (Jer. 2,19.)1

Lelki erőtlenség, kedvtelen kritizálás, depresszió szállja meg a keresztény embert, ha az evangélium nem táplálja, élteti. Bármilyen étel-csodát varázsolhatunk az ünnepi asztalra, bennünk tanyát vert a keserűség. Az adventi készületben tartott bűnbánat nem merülhet ki gyengeségeim, mulasztásaim felsorolásában. Jézus Krisztushoz, a forráshoz kell újra telepednem. Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne (Jn 4,14).”

dr. Sávai János

1 Tóth Tihamér: Krisztus bennünk

(2014)