ADVENT 3 VASÁRNAP B

Mindig örüljetek! Szüntelenül imádkozzatok! Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. A Lelket ki ne oltsátok! A prófétai beszédet meg ne vessétek! Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt tartsátok meg! Mindenfajta rossztól óvakodjatok! A békesség Istene szenteljen meg titeket mindenben, és egész lelki valótok, mind a lelketek, mind a testetek maradjon feddhetetlen Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére. Aki hív titeket, hűséges, tehát meg is valósítja. 1Tessz 5,16-24

AZ EUKHARISZTIA: ÖRÖMÜNK FORRÁSA

Mindig örüljetek! Szüntelenül imádkozzatok! Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. A Lelket ki ne oltsátok! (1Tessz 5,16) A szüntelen imádság, főként pedig a hálaadás tartja ébren a Szentlélek tüzét bennünk. Maga Krisztus is hálaadássá (eukharisztia) lett, így maradt meg közössége életének középpontjaként, hogy Őáltala, Övele és Őbenne adjunk dicsőséget, hálát az Atyának, a Szentlélekkel egységben.

A keresztény egyéni és közösségi élete az eukharisztiában újul meg, kap új erőre. „Az Eucharisztia végzése Krisztus parancsának teljesítését jelentette, ugyanakkor benne látták a keresztények az egyház létének alapját és végső értelmét, mert olyan liturgikus cselekménynek tekintették, mely a jelen egyházát Krisztus keresztáldozatával és második eljövetelével kapcsolta össze. Ha az eukarisztiát az egység kötelékének nevezték, akkor nemcsak a hívők egymás közötti egységére gondoltak, hanem azon túl az egész egyház Istennel megvalósuló közösségre is.”1

A szentmise, az eukharisztia ünneplése jelenti, hogy az Igét teljes valóságában akarom életembe fogadni. Közösséget akarok Vele és Testvéreivel. Az eukharisztiában nézőként, „hallgatóként” nem lehet részt venni: befogadni Őt, befogadni Igében és Kenyérben egységbe lépve életével. Mennyire nem értjük a lényeget, amikor arról beszélünk, hogy vasárnap nem voltam templomban, vagy nem hallgattam misét… Mintha csak erről volna szó! Csodálkozunk, hogy meggyöngült a hitünk, a remény helyett eluralkodott bennünk a kétségbeesés?

Ki keresztény? Keresztény mindaz, aki belemerült Krisztus érzésvilágába. Olyan emberek, akik a keresztséget vagy teljes szentségi formájában (vízkeresztség), vagy életük maradéktalan odadobásával (vérkeresztség), vagy pedig burkoltan, gondolataiban még artikulálatlan, sőt a jelen pillanatban talán nem is artikulálható mély vágyból (vágykeresztség) vették fel.” Amikor magunkhoz vesszük Krisztust, bekapcsolódunk Krisztus „exodus”-ába (kivonulásába): halálába és feltámadásba. „Keresztények azok az emberek, akik – Szent Pál fogalmazását használva – „a feltámadás dinamikáját” hordozzák magukban, akik „Krisztus szenvedésének közösségébe” léptek és életükben megvalósítják „Krisztus halálának képmását”; röviden: azok, akik remélnek.”2 Reményünk alapja, hogy az Úr kiválasztott, öröktől fogva szeret.

Kiválasztottságunk olyan dolog, amit nem érthetünk meg pusztán az eszünkkel, de még a szívünkkel sem. A megértéshez be kell lépnünk Krisztus misztériumába: „Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk. Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát.” (Ef 1,7-9a) „Amikor Eucharisztiát ünnepelünk, belépünk ebbe a misztériumba, amelyet teljesen nem lehet megérteni: az Úr él, velünk van, itt, dicsőségében, teljességében és újra életét adja értünk. A keresztény olyan ember, aki megpróbál belépni a misztériumba.”3

Jézus Krisztussal való közösség nélkül nincs igazi egyházi közösség. A Vele való azonosulás vágya alakítja a másokhoz tartozásunk felfogását. Ahogyan az első századok keresztényei értették az Eukharisztiában részesedést: „A testi életet fenntartó táplálék Krisztus testévé válva a halhatatlan örök élet táplálékává lesz. Az Eucharisztia Krisztus teste és az egyház is, az egyház hitének foglalata: „…hogyan mondhatják, hogy a test, melyet az Úr teste és vére táplál, romlásra jut, és nem fogadja be az életet? Tehát vagy megváltoztatják gondolkodásukat, vagy tartózkodjanak az előbb mondottak felajánlásától. A mi gondolkodásunk összhangban van az Eukarisztiával, és fordítva, az Eucharisztia megerősíti gondolkodásunkat. Az övét ajánljuk fel ugyanis neki, s ennek megfelelően a test és a Lélek közösségét és egységét hirdetjük. Ahogyan ugyanis az a kenyér, amely a földből való, befogadja Isten leesdését, már nem közönséges kenyér, hanem Eucharisztia, mely két dologból jön létre, földiből és mennyeiből, úgy a mi testünk is az Eucharisztia befogadása után már nem romlandó, mert övé a feltámadás reménye.”4

Amikor elhatározom, hogy részt veszek a szentmisén azt jelenti, hogy alázattal beismerem: nem vagyok önmagam teremtője. Azt jelenti, hogy életem egy Mástól függ, és szükségem van rá, hogy lelkileg éljek. És ezt bevallani ma a legnehezebbdolog. 5

A Föltámadt Krisztus elküldte a Lelket, aki által remény tölt el. Ezért bátoríthatja így a közösséget: mindenkor örüljetek. Az öröm a Lélek egyik gyümölcse (Gal 5,22; vö. Róm 14,17), de ajándéka is, amelyre az imádság által nyitjuk meg szívünket. Éppen ezért figyelmeztet az Apostol: szüntelenül imádkozzatok. A keresztény ima sajátossága, hogy a Lélektől származik (Róm 8,15-16).

Az imádság, hála és örvendezés éberségre is vezessen: mindent vizsgáljatok meg: az adományok megkülönböztetése már önmagában is a Lélek adománya, amellyel a közösségnek és az egyéneknek élnie kell (1Kor 12,10). Az örvendezés nem üres lelkendezés, mindennel lepaktáló megalkuvás. Főként pedig nem érzelmi igényeink kielégítésének igazolásáról van szó: ami jó, azt tartsátok meg! Mindenfajta rossztól óvakodjatok! Krisztustól kapott meghívásunk legyen szemünk előtt: A békesség Istene szenteljen meg titeket mindenben, és egész lelki valótok, mind a lelketek, mind a testetek maradjon feddhetetlen Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére.

dr. Sávai János

1 Vanyó László: Az Eucharisztia az egyházatyák teológiájában. http://orvosl.hu/erd/hit/vanyo/eucharisztia.html

2 Boros László: Reményből élünk.

3 Ferenc pápa homilájából. 2014. 10. 16.

4 Szent Iréneusz (Szmirna, 115--150 között +Lyon, 202/203. február 28) tanítását idézi: Vanyó L. im.

5 Palmarita Guida: Dite agli smarriti di cuore - Edizioni Messaggero 2014

(2014)