URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE

Vízkereszt utáni vasárnap

A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azontöprengtek magukban, vajon nem János-e aKrisztus.Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzelkeresztellek benneteket. De nyomomba lép azerősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltómegoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fogbenneteket megkeresztelni.Szórólapátja már a kezében, hogy kitakarítsaszérűjét, csűrbe gyűjti búzáját, a pelyvát pedigolthatatlan tűzben elégeti”.Lk 3, 15-17


János a bűnbánat hirdetője, de elsősorban a Messiás előfutára. Az volt a hivatása, hogy elsőként hirdesse meg a Messiást.

A Messiással és az előfutárral kapcsolatos félreértések lehetősége értésünkre adja, hogy milyen szerény és alázatos lehetett Jézus személye és megjelenése, ha első megnyilvánulása és sikere után még évekkel is össze lehetett őt téveszteni a Keresztelővel (Alámerítővel). Látszik, hogy kettejük külső megjelenése különbsége nem lehetett túlzottan nagy vagy kirívó.

János a Jordán vízébe meríti az embereket. Az eljövendő nagy tisztulás előjele: a teljes alámerülés és újjászületés egy élő Vízforrásból fog feltörni. A Jordánban való megmerítés – még akkor is, ha a folyó vizét életet adónak, szent tisztulást közvetítőnek tartották, hiszen a próféta parancsára ebben tisztult meg leprájából a pogány hadvezér - előjel. (16. v.). Jézus ezzel szemben tűzbe merít meg (keresztel), ami a Lélek szimbóluma (17. v.). Az a bemerítés, melyet majd Jézus hoz arról a belső tisztulásról ad hírt, amely az újonnan kereszteltben azáltal jön létre, hogy befogadta Istent és az ő Lelkét. A vízben alámerülés és feljövetel jelentése: meghalni és újra születni.

Szent Proklusz, konstantinápolyi püspök lelkes szavakkal írja le ezt az eseményt:

Karácsonykor a gyenge Kisded jelent meg előttünk, megmutatva a mi gyenge tökéletlenségünket: ma viszont a tökéletes Krisztus áll előttünk, burkoltan mutatva magát, aki tökéletes Istenként a tökéletes Istentől származik. Akkor a Király a test bíborát öltötte magára, most a Jordán vize öleli körül és öltözteti fel.

Figyeljetek hát és lássátok az új csodát: az Igazság Napját, amint a Jordánban fürdik, a tüzet, amint a vízbe merül, Istent, amint megszenteli őt a szolga ember.1

A víz szimbolikája hasonlít a tűzéhez: az egyik lemosás által, a másik égetéssel tisztít; mindkettő jelképezheti a keresztségi rítus regeneráló hatását. Jézus színe előtt János csak „szolgának” érzi magát. Az üdvösség nem függvénye és nem alárendeltje valamiféle időnek vagy szertartásnak, miként Isten szeretete sem, amely egyszer s mindenkorra minden emberre kiárad.

A prófétai szóban már elhangzott a küldetés: Menj föl egy magas hegyre, te, ki jó hírt viszel Sionnak, emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld föl hangodat! Ne félj! (Iz

A Lélek szerepe, hogy az emberek életében mozgósítsa Isten üdvözítő tevékenységét, felszabadító és megszentelő erejét. Az irgalom, a kiengesztelődés és vigasztalás sürgős üzenetének kell hangozni: Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok megezt mondja Istenetek (vö. Iz 40, 1-5). Majd megismétli a hívó szót, amely nem fenyegetés, hanem együttérzés: Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bűnéért. Ez az alaphangja a bűnbánati igehirdetésnek: felismerni az emberhez közelítő Isten határtalan jóságát.

A tűz említése az ítélő Messiás képét jeleníti meg. Mintha nem volna eléggé kifejező az előző bemutatás (7-9. v.), a szerző még komorabb színeket kezd használni. Előbb a Messiás fejszét tartott a kezében, most pedig szórólapátot (17. v.). Ahhoz hasonlóan, mint ahogy a földműves a szérűskertben magasba emeli a kicsépelt magot, hogy megszabadítsa a pelyvától és egyéb tisztátalan anyagoktól, a Messiás is fölemeli az embereket, hogy elkülönítse a jókat a gonoszaktól. A szórólapát nem verekedés, büntetés, hanem a megtisztítás eszköze, amely pusztulásra küldi azt, ami ártalmas. A gonoszság hatalmából való kiszabadítás határozott, komoly szándékát jelzi.

Jézus azzal a határozott szándékkal ment a Jordánhoz, hogy alávesse magát János keresztségének (13. v). Itt eggyé válik a nép egészével, amely készen áll a végső próbára, és felsorakozik bűnös testvérei mellé. A keresztség Jézus számára is döntés, nehéz és bátor választás eredménye volt: alámerülni testvéreivel a halálba, hogy felhozhassa őket az életre. Krisztussal alámerülni a halálba, hogy életet nyerjünk: ez a keresztény élet odaadása. Mondani könnyű, de a valóság hallatlan kemény. Néhány napja Oscar Romero vértanú püspököt idézte Ferenc pápa:

Mindannyiunknak készen kellene állnunk arra, hogy meghaljunk a hitünkért, még akkor is, ha az Úr nem adja meg ezt a kitüntetést. Odaadni az életet – ez nem csak azt jelenti, hogy megölnek, odaadni az életet azt jelenti, hogy adni azt a kötelességben, a csendben, az imádságban, a feladatok becsületes elvégzésével, a hétköznapi élet csendjében, odaadni az életet lassanként. Igen, ahogy odaadja az anya félelem nélkül, a vértanú anyaság egyszerűségével, amikor a méhében fogan egy gyermeket, világra hozza, szoptatja, felneveli, gyengéden ügyel rá. Életet ad neki. Ezek az anyák. Vértanúság.”2

Egynek lenni a halálra szántakkal, hogy életre találjanak. János-féle keresztség rítusának és szimbolizmusának alázatos elfogadásával a bűnösök messiásának nyilvánítja önmagát, és szintjükre helyezkedvén közösséget vállal velük. A Golgotán halálával és feltámadásával teljességgel valóra váltja az igazságot, és ennek előfeltétele a jelenlegi elfogadás. Ezt a halálra és új életre rendeltetést erősíti meg a keresztségi alámerülés. A kezdeti rituálé szimbolikus értéket tulajdonított a vízbe merülésnek és az abból való kiemelkedésnek, amelyről említés történik Jézus keresztségének esetében is. A vízből történő `azonnali` kiemelkedése arra is emlékeztet, hogy hirtelen támadt fel a sírból. A felemelkedni és a leszállni ige a vízben való alámerülés (keresztség) jelentését is kiemeli. Kilépvén a Jordán vizéből az Üdvözítő olyan útra lép, amely nem Jeruzsálemben vagy az ígéret földjén végződik. A megnyíló menny jelzi, hogy útjának célja távolabb helyezkedik el. A keresztségi megalázkodás az előfeltétele annak, hogy majd az Atya jobbjára emelkedhessék(vö. Jn 1,51; ApCsel 7, 55-56). Ily módon a keresztség a keresztény korszak kezdete.3

Jézusnak ez a tette összefoglalja a mi küldetésünket is ebben a világban. Kereszténynek lenni Jézus Krisztussal élnünk.

Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete. Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. (1Jn 3,14–18)

Íme a modern idők nagy varázsa:
behatolni a legmagasabb szemlélődésbe
és megmaradni elvegyülve a többiek között,
ember ember mellett.

Még többet mondanék: beleveszni a tömegbe,
hogy átitassuk az istenivel,
miként a kenyérdarab elázik a borban.

Ennél is többet mondanék:
részeseivé válni Isten terveinek
az emberiséggel,
fénykévéket vetni a tömegre,
és ugyanakkor megosztani az embertárssal
gyalázatot, éhséget, ütéseket, kérészéletű örömöt.

Mert a mi időnk
és minden idők vonzereje
nem más, mint az elgondolható
legemberibb és legistenibb:
Jézus és Mária,
Isten Igéje, egy ács fia,
a Bölcsesség Széke, családanya.
4

1 Olvasmányos imaóra: Péntek, Karácsony utáni 2. hét. (Oratio 7 in sancta Theophania, 1-3: PG 65, 758-759). Szent Proklusz konstantinápolyi halála éve: 446, v. 447. http://parole-italiane.it/proclus_of_constantinople#Biography.

2 Oscar Romero (1917-1980) vértanú érsek egy, a halálosztagok által meggyilkolt pap temetésén a gyászbeszédben mondta, mintegy visszhangozva a vatikáni zsinatot

3 Spinetoli, O. da: Máté evangéliuma.

4 Chiara Lubich

(2015)