REMÉNYÜNK ALAPJA: JÉZUS KRISZTUS

HÚSVÉT UTÁNI 6. VASÁRNAP

Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek. De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik Krisztusban való szép életetekért elhíresztelnek benneteket, a rágalmaikkal szégyenben maradjanak. Jobb ugyanis, hogy ha Isten úgy akarja, akkor inkább a jótetteitekért szenvedjetek, mintsem gonoszságaitokért. Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy Istenhez vezessen minket. A test szerint ugyan megölték, de Lélek szerint életre kelt.1Pét 3,15-18

Maradt még okunk a reménykedésre? .Hogyan tudnánk megmaradni annyi ellentmondásban? Telve félelemmel, a tömegek hatása bizonytalanná tesz. Jézus a jövőjükért aggódó tanítványoknak megígérte: megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek (ApCsel 1,8). Mi ez az erő, s hogyan tapasztalhatjuk meg?

Először is fontos megérteni: a lelki erősség – mint a Szentlélek ajándéka nem fizikai erő, hanem az értelem és a bölcsesség szeretetének ereje (Péld 16,32; 24,5). Keresztény felfogásunkban a lelki erősség a megfeszített Krisztus erejében való részesedés. Az Ige testté lett, megismerte az ember gyengeségét, tehetetlenségét, minden szenvedését. Vállalta egész gyengeségünket, e gyengeség minden megpróbáltatásával együtt, „a bűnt kivéve” (Zsid 4,15). Így tudott együtt érezni gyengeségünkkel, és így változtatta azt erősséggé (vö. Zsid 5,2).1

Pünkösdre készülve fontos, hogy magunkévá tegyük az apostolság lelkületét. Elsősorban a szülők, nevelők számára álljon itt egy hiteles nevelői vallomás, iránymutatás. Hányszor állnak – szülők és nevelők – szinte megoldhatatlannak tűnő kérdésükkel: hogyan legyek szigorú, s hogyan éljem meg a keresztény szeretetet? Hogyan legyek erős (hűséges) és megértő, a rám bízottak személyes növekedését, felelősségét kibontakoztató személy? a zsoltárossal kiáltunk az úrhoz:

Belefáradtam a kiáltozásba, torkom berekedt;

míg Istenemre várok, szemem elsötétül. (Zsolt 68,5)

Te ismered, Uram, balgaságomat, bűneim nincsenek rejtve előtted.

Akik benned bíznak, ne piruljanak miattam, Uram, mindenható Isten!

Miattam ne érje szégyen azokat, akik keresnek téged, Izrael Istene! (Zsolt 68,

Bosco Szent János írásából vettem át a következőket.

Ha azt akarjuk, hogy meglássák rajtunk az emberek, hogy mi a növendékeink örök boldogságáért fáradozunk, és őket a sajátos feladataik teljesítésére tanítjuk meg, akkor mindenekelőtt szükséges, hogy sohase feledkezzetek meg arról, hogy ti e szeretett ifjak szüleit helyettesítitek.2

Eddigi életemben, fiacskáim, hányszor meg kellett győződnöm e nagyszerű igazságról! Könnyebb dolog valakire megharagudni, mint őt elviselni; könnyebb a gyermeket megfenyíteni, mint őt meggyőzni; sőt, nyíltan megmondom: türelmetlenségünkben és önkényeskedve kényelmesebb dolog a makacsokat büntetgetni, mint határozott és nyájas türelmünkkel őket megjavítani.
Hadd ajánljam figyelmetekbe Szent Pálnak azt a szerető magatartását, amelyet a hitújoncokkal szemben tanúsított. Ez a szeretet őt gyakran könnyekre fakasztotta, s arra serkentette, hogy könyörögjön is nekik, amikor úgy tapasztalta, hogy kevésbé tanulékonyak, és az ő szeretetének ellenszegülnek.

Vigyázzatok arra, nehogy olyannak tartsanak benneteket az emberek, mint akiket a megtorlás indulata vezérel. Nehéz dolog ugyanis a büntetésben megőrizni a léleknek azt a következetes nyugalmát, amelyre azért van szükség, nehogy azzal gyanúsítsanak bennünket, hogy csak tekintélyünk fitogtatása miatt cselekszünk, vagy hogy indulatunkat szabadjára engedjük.

Tekintsük fiainkat azoknak, akik fölött valamelyes hatalmat kell gyakorolnunk. Legyünk inkább szolgálatukra, miként Jézus, aki azért jött, hogy engedelmeskedjék, és nem azért, hogy uralkodjék; szégyelljük magunkat bármi uralkodni vágyás miatt! Ne uralkodjunk hát fölöttük, hanem inkább arra törekedjünk, hogy jobban szolgáljuk őket.

Ilyen volt Jézus magatartása is az apostolokkal szemben. Elviselte őket, mint tudatlanokat és faragatlanokat, sőt mint kishitűeket is, és a bűnösökhöz is olyan jósággal és meghitt szeretettel közeledett, hogy ezen egyesek csodálkoztak, mások pedig megbotránkoztak miatta, és ismét másokban pedig azt a bizalmat keltette, hogy kérjék Istentől bűneik bocsánatát. Ezért hagyta meg nekünk parancsban, hogy szelídek és alázatos szívűek legyünk.

A mi gyermekeink ezek! Tehát ha hibáikat javítani akarjuk, tegyünk félre minden haragot, vagy legalábbis mérsékeljük azt annyira, mintha egészen kiirtottuk volna.

Ne legyen felindulás a szívünkben, ne legyen megvető tekintet a szemünkben, sem gyalázkodó szó ajkunkon, hanem legyünk irgalmasok minden adott helyzetben, a jövőre nézve pedig tudjunk remélni a javulásban, mint ahogyan az olyan igazi atyákhoz illik, akik a fiak igazi megjavítására és jobbá tételére törekszenek.

Az igen nehéz helyzetekben pedig tartsuk előbbre valónak azt, hogy esedezve és alázatosan kérjük az Istent, és ne mennydörgő szavak áradatát zúdítsuk a vétkesre, hiszen ez csak kárára lesz mindannak, aki csak hallja, és magát a vétkest sem javítja meg.

A Szentlélek erejére van szükségünk: nem csupán arra ad reményt, hogy bízzunk fáradozásunk sikerében, hanem azt is jelenti, hogy a Lélek reményt ad azoknak a lelkébe, akik talán maguk sem bíznak javulásuk lehetőségében. Nem emberi biztatgatások, hanem a Lélek adta Ige képes kivezetni a kilátástalanságukból.

Igéd lábamnak lámpafény, világosság utamnak ösvényén (Zsolt 119,141)



Imádkozzunk a Szentlélek Vezetéséért3

Uram, átadom Neked életemet. Szívemből megbocsátok mindenkinek, aki életem folyamán megbántott. Bocsánatot kérek mindenkitől, akit megbántottam, megkeserítettem életét, tönkretettem reményét, megbotránkoztattam benned való bizalmát.

Hálát adok mindenért, ami történt velem. Minden ajándékodat megköszönöm Uram.

Hálát adok a szenvedésekért és a rossz napokért is, mert irgalmad és jóságod mindent javamra fordított.

Kérlek Uram, add nekem Szentlelkedet! Add, hogy fölismerjem mindig Lelked vezetését, és készséges szívvel engedelmeskedjek neki!

Vegyél el belőlem minden bizalmatlanságot és félelmet, és add, hogy gyermeki szívvel egészen Rád hagyatkozzam! Rád bízom életemet, halálomat és minden javamat.

Add meg nekem Uram, azokat a lelki adományokat, amelyekkel szolgálhatlak Téged ezután!

Fölajánlom Neked képességeimet és körülményeimet, odaadom minden kívánságomat és vágyamat.

Kérlek, légy Ura életemnek és változtasd át szívemet olyanná, amilyenné öröktől fogva eltervezted!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.


1 Magyar Katolikus Lexikon http://lexikon.katolikus.hu/L/lelki%20er%C5%91ss%C3%A9g.html

2Bosco Szent János áldozópap levelezéséből (Epistolario, Torino 1959, 4, 201-203)

3 Az eredeti szöveget kiegészítettem (SJ)

(2014)