A MI PAPSÁGUNK

HÚSVÉT 5 VASÁRNAP A

Járuljatok hozzá, mint élő kőhöz, akit az emberek elvetettek ugyan, de Isten kiválasztott és megtisztelt [Iz 28,16G]. Ti is, mint élő kövek, épüljetek fel rajta lelki házzá, szent papsággá lelki áldozatok bemutatására, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Azért áll az Írásban: ,,Íme, kiválasztott, értékes szegletkövet teszek le Sionban; aki hisz benne, meg nem szégyenül'' [Iz 28,16G]. Ez nektek, hívőknek, tisztesség, a nem hívőknek pedig ,,ez az a kő, amelyet az építők elvetettek, és mégis szegletkővé lett'' [Zsolt 118,22]. Ezenkívül ,,a botlás köve és a botrány sziklája'' [Iz 8,14] mindazoknak, akik megütköznek az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték őket. Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak erényeit [Kiv 19,5kG; Iz 43,20k], aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára. (1Pét 2,4-9)

Péter apostol levelében szinte könyörögve fordul a hívekhez: Szakítsatok hát minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással. Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy rajta felnőjetek az üdvösségre, 3hisz tapasztaltátok, hogy milyen édes az Úr. Őhozzá járultatok, az élő kőhöz, amelyet – bár az emberek elvetettek – Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által. (1Pét 2,1-5)

Miért kellett ennyire könyörgőre fogni a szavát: minden korban hatalmas az elpártolás kísértése – és valljuk meg őszintén – az elpártolók száma! Hol vannak azok a hittanosok, elsőáldozók, bérmálkozók, akik néhány évvel ezelőtt olyan szívmelengetően itt sorakoztak az oltár előtt? Hol vannak ifi hittanosok, vagy éppen lelkes közösségi tagok? Lemondtunk róluk, mondván: menjen mindenki a maga útján?

Minap hallottam egy beszélgetést: nálatok mennyi az elhullási százalék? Azt akarta tudni, hányan vannak a nevelőintézetből kikerülő visszaesők. Ahogyan ősszel a hatalmas pótkocsikon hordják a répát, káposztát, s lehull néhány a rossz, kátyús utak miatt. Majd odébb rúgják, vagy a következő átmegy rajta, s nem gond.

Hányan menekülnek el a jók kegyetlen kritikája, gúnyos pellengérjei miatt? Soha nem jönnek többé, mert úgy érzik, hogy nekik csak szégyellni szabad magukat, ők nem tiszták.

A keresztségemnél, s még inkább a bérmálásomnál fogva teljes felelősséggel tartozom azokért, akik Krisztus közösségének tagjai lettek, s azok felé, akik keresik őt.

Legyen bennünk őszinte nyugtalanság, várakozás irántuk, s keltse fel a Lélek általunk a visszatérés vágyát azokban, akik eltávolodtak.

Szüntelen könyörgéssel álljunk az Úr elé: áldást kérve mindazokra, akiket az Úr elénk hozott, akik közösségeinkbe léptek. Ha engedjük magunkba hatolni Krisztus szeretetét és rajtunk keresztül kiáradni, ez még az ellenségre is gyógyító hatással van1.

A közösségben lappangó pártoskodás, ítélkezés mérhetetlen károkat okoz: elriasztja azokat, akiket igazán Isten iránti vágyakozás vezetett oda. Joggal jut eszébe az illetőnek: vajon, én mikor kerülök terítékre, hogy kivesézzenek? Amikor mások viselkedését ecseteljük, egészen beleéljük magunkat annak rosszakaratú, gonosz magatartásába: utánozzuk hangját, gesztusait… Csak azt felejtjük el, hogy ez már mi vagyunk! Átvettük szerepét, gondolkodását. Gondoljuk csak bele: betér hozzánk valaki: tele sebekkel, múltja terheivel, s azt hallja, hogy a szentek milyen hangnemben beszélnek ezekről a … Soha többé felénk nem jön, nem lesz bátorsága feltárni nyomorúságát.

Kérjetek áldást egymásra a családban és közösségeitekben. Sokan megütköztek, amikor Ferenc pápa a megválasztása utáni percekben mélyen meghajolva kérte és fogadta az összegyűlt tömeg imádságát és áldását szolgálatához. Nagyon sokat tanulhatunk ebből a gesztusból: szükségem van áldásodra, hűségedre, küzdelmedre!

Jézus, amikor feltámadása után megjelenik övé között, mindig így köszön rájuk: Békesség veletek! Én vagyok, ne féljetek! (v. ö. Lk 24,36) Csak Krisztus békéjében épülhet föl az ő közössége szent papsággá. Ez a béke vonzó, bátorító. Nem más, mint Krisztus szava legyen hallható közösségünkben: Szívetekben uralkodjék Krisztus békéje, Krisztus tanítása töltsön el titeket gazdagon. (Kol 3,15).

Épüljünk lelki házzá, szent papsággá lelki áldozatok bemutatására, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Az irgalom és befogadás áldozatát mutassuk be: egyedül Isten dicsérete töltse el szánkat, amely lelkünk mélyéről fakad.


1 Anselm Grün: Krisztus a testvérben

(2014)