2017
2014

04 ÉVKÖZI A

1A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, 2ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket: 3„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. 4Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. 5Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. 6Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. 7Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. 8Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. 9Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. 10Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. 11Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. 12Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.(Mt 5,1-12a)

A BOLDOG ÉLET ÚJ TÖRVÉNYE

Mt 5,1-2: Az Új Törvény meghirdetése. Amikor elkezdte tanítását még csak négy tanítvány (Mt 4,18-22) és kis létszámú hallgatóság van körülötte. A beszéd és a jelek – gyógyulások – hatására hamarosan nagy sokaság veszi körül. Annak idején Mózes is felment a hegyre az Úr Törvényéért. Most Jézus – felmegy a hegyre – s a körülötte lévő népet látva, meghirdeti az Új Törvényt. Látva a tömeget, Jézus fölmegy a hegyre, leül, a tanítványai köréje gyűlnek, ő pedig szólásra nyitja ajkát. Ünnepélyes pillanatok: Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. A boldogságok meghirdetésével nyitja meg a Hegyi Beszédet. Jézus elmondja, ki léphet be az Országba. Nyolc csoportba sorolja az embereket, mint az Országnak, a Közösségének nyolc kapuját. Nincs más bejárat! Aki az Országba akar lépni, azonosulnia kell legalább egyikével ezeknek a követelményeknek.

Mt 5,3: Boldogok a lélekben szegények. Jézus elismeri a gazdagság és a szegények értékét. Saját küldetését ebben határozza meg: a szegényeknek hirdeti a Jó Hírt (Lk 4,18). Ő maga is szegényen él. Semmije sincs, még egy kő sem, amelyre fejét hajtaná (Mt6,24). Lukács viszont ezt jegyezte föl: Boldogok a szegények! (Lk 6,20) Ki a lélekben szegény? A szegény az, akit Jézus lelke tölt el. Nem a gazdag, sem pedig a szegény, akit a gazdagság lelke ural. Szegény az, amint Jézus, gondol a szegényekre, felismeri annak értékét. Gondolja, hogy a világ jobb lesz, amikor a kicsi, aki szenved, gondol a kicsire.

1.Boldogok a lélekben szegények – övék a Mennyek Országa
2. Boldogok a szelídek – ők öröklik a földet
3. Boldogok a szomorkodók – vigasztalást lelnek
4. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot – éhségük és szomjúságuk kielégülést nyer
5. Boldogok az irgalmasok – irgalomra lelnek
6. Boldogok a tiszta szívűek – ők meglátják Istent
7. Boldogok a békességszerzők – ők Isten fiai lesznek
8. Boldogok, akiket üldöznek az igazságért – övék a mennyek országa.

Új életterv. Mindahányszor, amikor a Bibliában a Szövetség megújításáról olvasunk, igyekszik megerősíteni a szegények és a kirekesztettek jogait. Enélkül a Szövetség nem áll helyre. Erről szóltak a próféták, erről szól Jézus. A Boldogságokban Jézus meghirdeti Isten Tervét, amely összegyűjti a szegényeket és a kitaszítottakat. Rámutat a szegényeket és üldözötteket kizáró elgondolásra. Ezeknek az első kategóriája a szegények, az utolsó pedig az igazságért üldözöttek: nekik szól az Ország ígérete: az övéké az Ország.

Az igazságért és az evangéliumért üldözöttek: ellentétben mernek élni azzal, amit a világ mond. Ha í világ szemével nézzük, akkor a szegény sem boldog és az üldözött ember sem. Az a boldog, akinek van pénze, azt vásárol, amit akar., híres, - közismert – hatalommal, befolyással rendelkezik. A boldogtalanok azok a szegények, akik sírnak! A televízió, média harsogja a pénz- és hatalom boldogok világát. Példává, vonzó eszménnyé válnak az emberek számára: nekem is az kell! Van-e még hely Jézus eszménye számára? Boldogok az üldözöttek…

Bennem, keresztényben, mekkora ereje van ennek a boldogságnak? Hogyan lehet ellenállni ennek a sodrásnak, amit úgy hívunk: közfelfogás, divat?

Élünk Jézus Krisztussal!

Egy halott dolog is tud az árral úszni, de csak egy élő képes árral szemben. (G. K. Chesterton)

A mások utánzásának kényszerében élés helyett, szabadságban és boldogságban éljünk! 15 éves korában, gyors lefolyású betegségben elhunyt Carlo Acutis élet-vallomása álljon előttünk:


„Mindenki eredetinek születik, és mégis sokan fénymásolatként halnak meg.” „Eredetiként” meghalni úgy kell, hogy az ember hagyja, hogy Krisztus vezesse, és közben szüntelenül Őrá néz.[1]



[1] Carlo Acutis 2006-ban, 15 éves korában halt meg, villámgyors lefolyású leukémiában. „Minél többször járulunk szentáldozáshoz, annál inkább hasonlatossá válunk Jézushoz, és már itt a földön megízleljük a mennyországot.” Magyar Kurir. http://www.carloacutis.com/en/association/biografia#prettyPhoto

/div>

(2017) 


2017 2014

ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP A

Felszabadult hittel

14Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik az ördögöt, 15és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett. 16Hiszen nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel. 17Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és kiengesztelje a nép bűneit. 18Így, mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek. Zsid 2,14-18

Miért volt olyan nehéz Krisztus elfogadása éppen honfitársainak? Mert hívő emberek voltak!

Jézus „Ne féljetek!” felszólítását gyakran úgy értelmezik: ne aggódjunk a jövőnkért. A tanítványok, az őt hallgatók a múltjukért aggódtak: attól rettegtek, hogy ha elfogadják Jézus Istenségét, akkor elhagyják azt a megtartó hitet, amelyet az Örökkévaló adott népüknek. Ez egyetlen Istenben való tiszta hitükért vergődtek.

Amit Istenről helyesen mondhatunk, azt Krisztus által tehetjük meg. „Egyedül Krisztusnak van valódi tapasztalata Istenről, mivel sikerült egymással kiengesztelni az összeegyeztethetetlen dolgokat, és a legnagyobb fönséget a legmagasabb rendű alázattal tudta összekötni. Krisztus arra tanít meg minket, hogy Istent egészen új módon ismerjük meg, mert Ő a Szentháromságban él.”1 Az egy Istent hívők számára a Szentháromság tana mindenkor a kereszténység „hitehagyása”. Ha csak emberi logikára akarunk építeni, amikor Istenről beszélünk, már Isten léte is folytonos ellentmondásokba ütközik.

Nagy Szent Gergely pápa mondása: „A szeretetnek a másik felé kell fordulnia, hogy könyörületesség lehessen.” Itt Isten belső életének elemi pontját érintjük: a Szentháromság lényegénél fogva az irgalomhoz kapcsolódik. Az irgalom pedig egy más valaki felé fordul. Ezt az isteni életet nem elméleti igazságként, hanem életével mutatja be nekünk Jézus. A vallásos ember mindenkori nagy kísértése, hogy embertársát átlépve (letaposva) jelenjen meg a maga alkotta istene előtt. Jézus minden megnyilvánulásában bevezet abba a kapcsolatba, amely az isteni élet-közösség: az egymásért való odaadás. Az elveszett bárány, az elgurult drachma, az elkóborolt fiú: azok a vonások, amelyekkel az ember valamit felfoghat az Isten életéből.

„Krisztus nem elméleti igazságként hirdeti Isten atyaságát: megéli és életével tanúskodik róla. Úgy viselkedik, mint fiú és saját fiúságát igazolja az Atyára való hivatkozással. Közvetlen, testvéri érzelmekkel közeledik a szegényekhez, a botladozó emberekhez, mert az Atyát akarja velünk megismertetni. Nem romantikus rajongásból fordul feléjük, hanem úgy, mint az atyai irgalomnak a gondviselésnek a közvetítője. Állítja, hogy az Atya nevében, az ő megbízatásából tevékenykedik, sőt arra hivatkozik, hogy az Atyával csak rajta keresztül lehet találkozni (Jn 7,39).”2 Ez azt jelenti, hogy csak Isten Fia által juthatunk el az irgalmas szeretetre.

Mindazt, amit emberi szóval Istenről mondunk: végtelenül törékeny. Nem véletlenül, hogy Isten mondhatta csak magát az Ige megtestesülésében. Az Evangélium egyedülálló mivolta abban van, hogy Istent egyetlen Istenként mutatja be nekünk, ugyanakkor olyan Istennek nyilatkoztatja ki, aki nem magányos. Isten egyetlen, de nem magányos. Egyetlen Istenben való hitünk ezt jelenti: Isten a szeretet, az irgalmas szeretet egysége, egy önmagán belüli viszonyban megvalósuló egység, amely az örök találkozás alapja. Ebben az összefüggésben kap értelmet az alázat. Az alázat ugyanis nem abban áll, hogy összetöpörödünk, leértékeljük magunkat, megsemmisülünk. Azt jelenti, hogy magunkról megfeledkezve ámulatba esünk, mert a rácsodálkozásban minden igazságot új fénybe állítva fedezünk fel; mert a szeretet a rácsodálkozásból táplálkozik; mert a létezés a csodálkozásban teljesedik be. Az alázat elsőként az Istenség szívében van jelen, hiszen minden isteni Személy teljes egészében és egyedülálló módon a Másik felé forduló tekintet.3 Itt sejthetünk meg valamit annak a botrányos kijelentésnek az értelméből: Jézus Krisztus Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. (Fil 2,6-8)

Krisztus előtt és Krisztus után: ez a meghatározás nem a történelem, sem pedig földrajzi térképen megrajzolt vonalat jelent. Sokkal inkább a szívünkön áthúzódó jel. Mindaddig, amíg önzésünknek engedünk, a Krisztus előtti módon élünk, (XVI. Benedek pápa)

Hitünkben szabadok: merni Jézus Krisztussal gondolni, érezni. Nem engedve a folytonos szorongásnak, latolgatva az általunk belátott világ lehetőségét. Gondoljuk át újra a Szentlélek szavát: Jézus Krisztus azért jött, hogy halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik az ördögöt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett v. ö. Zsid 2,14-15).

1 M. Zundel: Csodálkozás és szegénység. Korda, 2009, 27.

2 Gál Ferenc: Istenről beszélünk. Budapest, 1969, 110.

3V. ö. M. Zundel (2009), 41-42.

(2014) 


2017 2014