2017
2011

03 ÉVKÖZI A

ISTEN SZERETETE GYÓGYÍTJA SZOMORÚSÁGUNKAT

12Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába. 13Elhagyta Názáretet, és a tenger melletti Kafarnaumba költözött, Zebulun és Naftali vidékére. 14Így beteljesedett Izajás próféta szava: 15„Zebulun és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája, 16a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek.” 17Ettől fogva Jézus elkezdett tanítani. „Tartsatok bűnbánatot – hirdette –, mert közel van a mennyek országa!” 18Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, látott két testvért, Simont, másik nevén Pétert és testvérét, Andrást. Halászok voltak, s épp hálót vetettek a tengerbe. 19Megszólította őket: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” 20Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá. 21Útját folytatva megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Épp hálójukat javítgatták a bárkában, apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. 22Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal egyetemben, és a nyomába szegődtek. 23Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette országa evangéliumát, s gyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép közt. (Mt 4,12-23)

Keresztelő Jánost letartóztatták: olyas valami csapás, aminek a célja a megfélemlítés, de Jézust nem visszahúzódásra, fontolgatásra indította. A történtekről értesülve a nyilvánosság elé lép, mintegy felváltja Jánost. Elhagyja családját, otthonát, munkáját, Názáretet felcseréli Kafarnaummal. Nem visz magával semmit, csak a tanítását. Onnét indul, ahol János megállt: térjetek meg, mert a mennyek országa közel van. Az Evangélium bevezető szavai, amelyek az összes többinek az indítása.

Térjetek meg. Mi úgy értelmezzük: tartsatok bűnbánatot, pedig az élet forradalmi változásáról van szó. Azt mondja: változtassatok gondolkodástokon, mozduljatok el, nem látjátok, hová vezet ez az út? Sürgető ajánlat: gyertek velem, ott az ég ragyogóbb, a nap is jobban süt, az emberek egészségesebbek, igazibb az élet.

Aztán gyorsan megindokolja a megtérést: a mennyek országa közel van. Mi a mennyek, vagy az Isten országa? Az élet, amely teljesen kibontakozik. Az ország Istené, de az emberek számára, a világ új rendjéé, az emberi kapcsolatoké, azé a földé, amelyet Isten elgondolt.

Ez az ország közel van. Mintha ezzel Jézus azt mondaná: jól nyissátok ki szemeteket, mert valami nagyon fontos történt. Forduljatok a fény felé, mert a világosság már elérkezett, itt van. Isten itt van, mint egy körbe áradó erő, amely nem áll meg. Mint kovász, mag.

Az Evangéliumi rész négy halász meghívásával és nekik adott ígérettel zárul: emberek halászaivá tesztel kiteket.

Milyen hálóval halásznak az emberekre?

Hallgasd meg, valaki valami csodálatosat fog mondani, ami hihetetlennek tűnik, annyira megragadó, hogy elbűvöli a halászokat, mindent otthagynak, mint aki kincset talál. A jó hír pedig ez: a boldogság mindenkinek lehetséges és közel van. A kulcsa ez: a mi végtelen szomorúságunkat csak a végtelen szeretet gyógyítja meg (Evangelii Gaudium).

Az Evangélium a kulcs: mindenkinek lehetséges jobban élni, mert az Ő szavai feleletet adnak bárki legmélyebb ínségére is. Amikor megfelelően hirdetik az Evangéliumot, az feleletet ad minden szív legmélyebb szükségére és az élet és szeretet kincsét bocsátja rendelkezésre. Ez nem csal meg, nem fog kiábrándítani.

Végül halljuk Jézus életének összefoglalását: Elment és hirdette a jó hírt; körbejárt és gyógyította az életet.

Jézus felénk tart, az úton lévők felé, a köznapok útját járók felé, s megmutatja minden mozdulatában: Isten itt van, szeretettel. Egyedül ez gyógyítja az életet. Ez lesz az én hírem is mindenkihez: Isten veled van, szeretettel.

(2017) 


2017 2011

Kiengesztelődött emberek IV.

Évközi 3. vasárnap

A év

Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, és ne szakadjatok pártokra! Forrjatok eggyé ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban. (1Kor1,10)

Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa! (Mt 4,17)

Kiengesztelődés: hányszor?

Van, aki inkább új vallást alapít magának, mintsem kiengesztelődjék. Másnak meg még nem találtak ki olyan közösséget, ahol jól érezné magát. De a baj igazán nem itt van, hanem, amikor olyan valakikkel hoz össze az élet, akik nyilvánvalóan felrúgnak minden tisztességet, erőszakkal, csalással manipulálják a törvényeket, semmibe veszik a másik jogos követelését és folyton arról beszélnek, hogy mások mennyivel tartoznak nekik. Idült önteltségben szenvednek. Hány esetben előfordul napjainkban is, hogy visszatartják a munkás jogos bérét, sőt, kirúgással fenyegetik a dolgozót, ha szót mer emelni a maga védelmére.

Egy iparos ismerősöm egy jó nevű nagyembernél dolgozott. A szakember egy hónapig szépítette-csinosította a (majdnem) kacsalábon forgó házat. Lassította a munkát, hogy az „amúgy rendes” ember folyton újabb variációkkal jött elő: az iparosnak újra át kellett alakítani a dolgokat. Milliós költségvetés, precíz munka. Amikor fizetésre került a sor az „amúgy rendes” emberünk kijelentette: nem fizet, mert neki sok idejét rabolt el a kivitelező. Megsértve érzi magát, hiszen fontos szellemi tevékenységében akadályozta. De! A mester lássa, kivel van dolga: nem kér kártérítést

Léteznek-e olyan gonosztettek, amelyeket nem lehet megbocsátani? Másként is kérdezhetnénk: Van-e, aki végleg elveszett? S következhetnének „bizonyos” nevek, események… Vannak-e olyan ellenségek, akik kívül esnek Isten irgalmán? - G. K. Chesterton a maga éles stílusával és humorával jegyzi meg: „A Bibliában az áll, hogy szeressük a szomszédjainkat, és szeressük az ellenségeinket is. Valószínűleg azért, mert általában a kettő ugyanaz.” Legtöbbször azokkal vagyunk igen nagy bajban, akiket – úgy gondoljuk – elég jól ismerünk ahhoz, hogy üdvösségük felől ne legyenek kételyeink. Elfeledve, hogy ugyanilyen kételyeik lehetnek velünk szemben ismerőseinknek is.

Az Evangélium legnehezebb felszólítása, hogy bocsássunk meg ellenségeinknek (Mt 5,44). Ezek a szavakat akkor írtak, amikor az első keresztények megtapasztalták az első üldöztetéseket. Ez a parancs biztosan nehezükre esett azoknak, akiket vértanúhalálra hurcoltak. A szeretet parancsa az üldöztetések idején felborítja az igazságosság mércéjét. "Ahhoz, hogy valaki vértanú legyen, nem csak az kell, hogy valakit meggyilkoljanak, hanem az is, hogy tiszta legyen a lelkiismerete, jót tegyen, megbocsásson gyilkosainak. Nem szabad elfeledni ezt: a megbocsátást, ha a vértanúságra kerül a sor". Ezek P. Carolus Navarro (1911-1936) vértanú spanyol piarista szerzetes szavai, akit a keresztényüldözés idején lőttek agyon.

A szeretet a bátorság gesztusa egy olyan világban, amelyet fenyegeti a veszély, hogy magába roskad a gyűlölet miatt. A megbocsátás megállítja az erőszak ciklusát és mindkét félt a megbékélés felé irányítja. Eközben az „ellenség” még mindig „ellenség” marad. Jézus nem azt mondta, hogy valamiféle varázsütéssel hirtelen baráttá változtassuk az ellenséget. Jézus felhívásában megmarad továbbra is az erőszak következtében kialakult távolság, de megnyitja az emberközti viszonyok kvalitatív javulását.

Lehetséges-e mindenkor szeretni? Vajon Jézus olyasvalamit követel meg tőlünk, ami meghaladja erőnket? A választ erre a kérdésre a Kereszt adja meg. Nem igen figyelünk oda Jézus utolsó szavaira a kereszten, hanem már a feltámadásra gondolunk. A kereszt alatt azonban ott tombolt a gonosz. Jézust magára hagyták barátai, követői és tanítványai. Jézus a kereszt alatt csak a rossz feneketlen mélységét látta, de a keresztről legyőzte a gonoszt a megbocsátás gesztusával: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek” (Lk 23,34).

Ha figyelmesen olvassuk az Evangéliumot, akkor felfigyelhetünk arra, hogy Jézus az Atyára bízta a megbocsátást: “Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek!” Ez nem azt jelenti, hogy Jézus képtelen lett volna megbocsátani, hanem azt, hogy vannak olyan gonosztettek, amelyeket nem lehet megbocsátani, mert még folyamatban vannak. Hasonló volt a helyzet Szent István első vértanú esetében is, aki a megbocsátást Jézusra bízta, mert lehetetlen volt neki megbocsátani azoknak, akik őt gyilkolták, és ez még folyamatban volt. Megbocsátani csak akkor lehet, ha a gonoszságot elkövető befejezte ténykedését.

Ha állandósul a sérelem?

Van, aki – akár otthon, akár munkahelyén – folytonos zaklatásnak, megaláztatásnak, sértésnek van kitéve. A gorombaság, méltatlan mellőzés, lejáratás, kihasználás sok ember számára mindennapos, fájdalmas tapasztalat. Naponta érkezik a hír Ázsiából, hogyan üldözik a keresztényeket: mindenért őket büntetik, elmarasztalják hitükért. Mit tehet az ember olyan helyzetben, ahol állandósul a megbántás?

1) Állj félre! Ha csak van rá mód, akkor ki kell lépni ebből a helyzetből. Nem lehet kötelezni senkit, hogy akár a maga, akár gyerekei lelki békéjét is feláldozva egy részeg, mihaszna, naplopó mellett tartson ki!

2) Nézz szembe és állj ellen a gonosznak legjobb tudásod szerint.

3) Légy tudatában, hogy ahol goromba és igazságtalan magatartással találkozol, abban mindig szerepe van a sátánnak.

4) Amin nem tudsz változtatni, azt próbáld úgy elfogadni, mint Krisztus keresztjében való részesedést.

5) Légy kedves, gyengéd és türelmes önmagadhoz. Könnyen önváddá fordul a folytonos bántás: biztosan én vagyok a rossz… Ha nincs alapja, akkor ne marjad magadat. Ha keserűséget érzel, vagy neheztelés van benned a folytonos becsapás, kihasználás miatt, akkor ne hibáztasd magadat. Józanul mérd fel mi a helyzet, az illetőt bízd Isten irgalmára, aki nem azt várja tőled, hogy lelkendezz egy csaló, uzsorás viselkedésén! Imádkozz érte. Magad pedig bízd Isten szeretetére.

6) Keress külső segítséget, ha szükséged van rá.

Hibázni emberi, megbocsátani isteni dolog – mondja a közmondás. Ha valamikor, akkor a megbocsátásban különösen szükségünk van Isten kegyelmére. Jézus a Szentlelkét adja, hogy „hatalmunk legyen” a megbocsátásra. Fontos, hogy az imádság és megbocsátás utáni vágyakozást, készséget tápláljuk szívünkben. „Istennél semmi sem lehetetlen”. (Lk 1,37). Ez teszi egyszerűvé a szívet. A harag, a gyűlölet összekuszál, kitépi az éltető szálakat. A szív egyszerűsége helyreáll a megbocsátásban.

A közösségnek óriási szerepe lehet a bántások feldolgozásában. Nem valami összeköttetésekre gondolok. A kezdeti egyház az üldöztetések idején nagyszerű példával áll előttünk: a két apostolt, Pétert és Jánost elfogták a Föltámadottról szóló igehirdetésük miatt. A nép vezetői (vének és írástudók) megfenyegették őket, hogy „ne beszéljenek többé senkinek se ennek (Jézusnak) a nevében” (ApCsel 4,17). Miután – újabb fenyegetéstől kísérve – szabadon engedték őket, azok

A szív egyszerűsége, ha megadom magam a rejtőzködő Isten szeretetének.

Roger Schütz testvér előző alkalommal elkezdett tanítása zárja elmélkedésünket:

Szándékaid sajnos eltorzulhatnak. Ha visszautasítod a megbocsátást, ha nem akarsz kiengesztelődni, vajon mit tükrözöl még vissza Krisztusból? Ha nem imádkozol ellenségedért, micsoda sötétség van benned! Ha elveszíted az irgalmasságot, mindent elveszítettél!

Egy szál magadban nem tehetsz nagy dolgokat. De ha másokkal egyesülsz - akiket szintén Krisztus szeretete itatott át -, megnyílik az ösvény, amely a terméketlenségből a közös alkotáshoz vezet. Ha pedig a közösség a kiengesztelődés kovászaként él a nagyobb egységben (az egyházban), akkor lehetővé válik még a lehetetlen is.

Keresd, hogyan lehetsz kovász a tésztában, miként szerethetnéd még jobban az egyházat. Gyakran ütközöl majd válaszfalakba, amelyek megosztják Krisztus Testét, az egyházat. A kiengesztelődés munkálóit mindig az jellemzi, hogy Krisztust követve inkább beteljesíteni akarnak, mintsem lerombolni. Inkább megérteni, mint kioktatni. Az ilyenek a közösségen belül maradva kitartanak helyükön mindaddig, amíg át nem változik, meg nem dicsőül az egyházban még az is, ami esendő.

Távol attól, hogy szalmalánggal lobogj, add oda teljesen életedet, hogy az Isten napról napra veled együtt alkothasson.

(2011) 


2017 2011