ÉVKÖZI 29 VASÁRNAP A

Iz 45,1.4-6

Így szól az Úr felkentjéről, Círuszról: ,,Megfogtam jobbját, hogy nemzeteket hódoltassak meg előtte, és királyok derekán oldom meg az övet, hogy ajtókat nyissak meg előtte, és kapuk ne maradjanak zárva. Szolgámért, Jákobért, és Izraelért, választottamért szólítottalak neveden, nevet adok neked, noha nem ismertél. Én vagyok az Úr, és nincs más, rajtam kívül nincs Isten! Felövezlek téged, noha nem ismertél, hogy megtudják napkelettől napnyugatig: senki sincs rajtam kívül, én vagyok az Úr, és nincs más!

1Tessz 1,1-5b

Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely az Atyaistenben és az Úr Jézus Krisztusban él. Kegyelem nektek és békesség! Hálát adunk Istennek mindnyájatokért mindenkor, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban. Szüntelenül gondolunk Istenünk és Atyánk előtt a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire, fáradozó szeretetetekre és türelmes reménységetekre. Tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok. Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel és Szentlélekkel is, és egész teljességgel. Hiszen tudjátok, milyenek voltunk köztetek, a ti érdeketekben.

Mt 22,15-21

Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval. Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: ,,Mester! Tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazságban tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét. Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: ,,Miért kísértetek engem, ti képmutatók! Mutassátok meg nekem az adópénzt! Azok odahoztak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: ,,Kié ez a kép és a felirat?” Azt felelték neki: ,,A császáré. Erre azt mondta nekik: ,,Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.”

VÁLASZTOTTAK VAGYTOK ISTEN KEGYELMÉBŐL

A megtérő közösség jelentése

Hogy mit jelent kereszténynek lenni, a mai szentlecke rövid soraiból nagyon erős bátorítást kapunk. Hogy megértsük Isten Igéje üzenetét, néhány történelmi megjegyzéssel kezdem. Kik is ezek a tesszaloniki hívek.

Pál rövid ideig volt Tesszalonikában, talán három héten át prédikált a zsinagógában, és hogy prédikációja sikere miatt zendülés bontakozott ki a zsidó lakosság körében. Pált és Szilvánuszt kiutasították a városból csak (Csel 17,1-9). A támadások miatt távoznia kellett. Timóteust küldte hozzájuk, hogy tovább vezesse őket a hit útján (1Tessz 3,1-10). Pál 1-2 évvel a közösség alapítása után írja leveleit. E rövid idő alatt élő közösség született a kegyelemnek és Pál (és munkatársai) apostoli szeretetének hatására: olyannyira, hogy a megtértek Krisztusba vetett hite kiáradt, és átterjed tőlük Macedóniába és Ahájába (1Tessz 1,8).

(1,2–2,12). 2-5. Pál hálaadó kifejezéssel kezdi levelét. Istennek ad hálát, hálaadásának oka pedig az, hogy a tesszaloniki keresztények gyümölcsöző módon befogadták az evangéliumot.1

Pál üdvözlő szavaiban a kegyelmet kívánja, vagyis Isten ajándékát, amely békében nyilvánul meg a közösségnek. Ezután hálát ad Istennek és imádkozik. Ebből lehet megismerni őket: cselekvő hit, elkötelezett szeretet, kitartóan várakozó remény.

A tesszalonikiek „Istentől szeretettek”, így részesei a nagy kiválasztottságnak, amely üdvözülést jelent. Ennek bizonyságát adták, amikor elfogadták az Ige erejét, amely az evangélium. Igazolja ezt az is, hogy részt vesznek az evangéliumért való szenvedésben.

Minden evilági felhajtás, feltűnés nélkül, a Lélek erejével, példaképei lettek az egész görög világnak. Minden közösségnek így kellene fogadni az Apostolt: eltávolodva a bálványoktól, az Igaz és Élő Istent szolgálva, várakozva az ő Fiára, akit feltámasztott a halálból, Jézust, aki megment a jövendő haragtól.2

A mi Istenünk és Atyánk színe előtt: Pál hiszi, hogy a tesszalonikiek keresztény élete Isten gondviselése alatt áll. Életük dinamikus hitet tükröző élet, azaz életben kifejezésre jutó meggyőződés - nyilvánvaló szeretet, amely olykor nehezen keresztülvihető tettekben nyilvánul meg - és állhatatos reménység, azaz a kor zaklatásai ellenére is türelmes várása az Úr Jézus eljövetelének (1,6-3,3).

A testvéreink megszólítás módja Pál ragaszkodását tükrözi a közösséghez. Istentől szeretett: Ez a jelző Jahve Izraellel való viszonyának bibliai megfogalmazására emlékeztet, és hangsúlyozza, hogy Istennek a tesszalonikiek iránti szeretete állhatatos. Ez a szeretet az a forrás, amelynek alapján Isten kiválasztotta a Tesszalonikiben lévő egyházat.

Választottak vagytok: Ez a megjelölés gazdag árnyalatokban az üdvtörténet vonatkozásában (MTörv 7,6-8). A Tesszalonikiben lévő egyház kiválasztásának a bizonyítéka az, hogy elfogadják evangéliumot.

Őáltala lettetek kiválasztva: Pál ezzel kifejezi, hogy a hívek meghívása a Krisztusban való hitreIsten kezdeményezése.

Ennek alapján szilárd meggyőződéssel vallja Pál, hogy a Szentlélek ereje érte el a tesszalonikieket. A választás (kiválasztottság) nem egyszerűen valami dicsőségre való eleve elrendelés, hiszen akik kiválasztást nyertek Isten kezdeményezésével, elveszíthetik a kegyelem állapotát, s ezt az apostol nem győzi hangsúlyozni (3,5; 4,6; 5,6-9.24; 2Tes 2,13s.16s).

A választottság nem jelenti azt, hogy mások ki vannak zárva a Krisztusban való üdvösségből, hanem azt fejezi ki, hogy azért nyertek kiválasztást, mert meg volt bennük az igazság utáni vágy, jóllehet bűnben, bálványimádásban éltek. Az igazság utáni vágy nélkül nincs meg a Krisztus szava, üzenetével való találkozás készsége.

Sok idővel ezelőtt, jó két ezer kettőszáz esztendeje, amikor egy bölcs görög író, Plutarkhosz a következőket vetette papiruszra:

Az ember az istenségnek három sajátosságára áhítozik, szeretne hasonlítani az ember: a romolhatatlanságára, hatalmára és az erényére. Az ember valójába három isteni tulajdonságból leginkábba romolhatatlanságra (ez az elemek osztályrésze) áhítozik: megmaradni változatlannak, örökké szépnek. Aztán meg a hatalomra is rettenetesen áhítozunk (ez a földrengés és a villámlás, az árvíz). S legkevésbé vágyódunk a legnemesebbre: az erényre. Pedig az erényes élet, vagyis az igazságosság tesz leginkább hasonlóvá Istenhez, az igazságtalanság azonban a vadállatokhoz tesz hasonlóvá.3

Hogyan jelenik meg az igazság a gyakorlati életünkben?

Az igazság nem elvont fogalom, hanem a tetteinkben lemérhető magatartás. Igazságos vagy igaz embernek mondható tehát az, aki összhangban él és cselekszik azokkal a szabályokkal, amik meghatározzák az emberi társadalom közösségi életét bizonyos koronként. Aki az igazságból való, az szereti az Igazságot, Jézust. Aki nem, az gyűlöli! Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra (Jn 18,37b).

Az előbb említett görög vezért népe féltékenységből száműzte: azzal indokolták féktelen gonoszságukat, nehogy majd föléjük emelkedjen, mert mindenki így ünnepelte: igazságos, hős. Amikor a csőcseléket felbíztatták az ellene való szavazásra a következő történt. Cserépdarabokra írták fel annak a nevét, akit száműzni akartak. Mindenki egy nevet. Akkor egy bárdolatlan, írástudatlan ember éppen az elítélésre kiszemelt hősnek, Ariszteidésznek adta oda a cserepét, hogy írja fel rá nevét! Nyilvánvaló volt, hogy ezt az embert felbérelték, s azt sem tudta, kit kér meg éppen. Ariszteidész megkérdezte tőle: Jó ember, mit vétett ellened ez, akinek elítélését kéred? Mire ő így felelt: „Semmit, de unom már, hogy mindenfelé Igazságosnak nevezik.”4

Az Isten felé megnyilatkozó pozitív irányú magatartásunk, – alkalmazkodás Isten akaratához és törvényéhez – szintén az igazság látható megjelenését jelenti. “Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra” (Iz 1,17). Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljöjjön, és igazságom, hogy megjelenjék” (Iz 56,1).

Azok nem nyernek kiválasztást, akik bűneik miatt ellenállnak az igazságnak (vö. ApCsel 13,48). Kiválasztásuk Isten hívása, választása, hogy az Isten igéjét továbbsugárzó közösséggé váljanak. Pál éppen ezért számít rájuk apostoli tevékenységében, mint fontos kiindulási pontra.5

1 A magyarázathoz felhasználtam: Raymond F. Collins: Első levél a Tesszalonikieknek. JEROMOS BIBLIAKOMMENTÁR. 2. 46.

2 Commento alla lettura quotidiana . Prima lettera ai Tessalonicesi

3 Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok I.. Ariszteidész személyével kapcsolatban hozza ezt a megállapítást. Ezt a személyt saját népe osztrakiszmosszal, cserépszavazással száműzték hazáját megmentő, győztes csata után. Az indok: a nép Ariszteidészt sikere miatta meggyűlölték! Dicsősége miatti gyűlöletüknek a zsarnokságtól való félelem nevet adták. Osiris Kiadó, Budapest 2001 466.

4 Uo. 467.

5 Paolo Berti: Prima Lettera Ai Tessalonicesi. http://www.perfettaletizia.it/bibbia/1tessalonicesi.htm

(2014)