ÉVKÖZI 28 VASÁRNAP A

Fil 4,12-14

Tudok szűkölködni és tudok bővelkedni is; mindenütt mindent megszoktam: tudok jóllakni is, éhezni is, bővelkedni és nélkülözni is. Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad. Mégis jól tettétek, hogy társaim lettetek nyomorúságomban.

Fil. 4,10-23. Köszönet a gyülekezet adományáért.

E szakaszban arról ír az apostol, hogy a neki szánt adományt átvette. Azt is mondhatnánk: itt nyugtázza a filippibeliek adományát. A nyugtázásnál az üzleti élet szakkifejezéseit használja. Kitűnik Pál nagysága abból is, hogyan tud megköszönni. Ügy köszöni meg, hogy a „hála” szót ki sem mondja. Az adomány nem a fő témája a levélnek. Szándékosan nem említette eddig, de a levél végén nem hallgathat róla.

Nem annak örül elsősorban, hogy a gyülekezet adományt küldött neki. Pál nem engedte, hogy a gyülekezetek tartsák el. Azt a keveset, amire szüksége volt, saját kezével kereste meg. A nélkülözés, a szegénység elválaszthatatlanul hozzátartoztak az apostol szolgálatához. A filippibeliektől el merte fogadni a segítséget. Tudta, hogy nem élnek vissza vele.

Pál szabad ember, ura minden helyzetének, anyagi vonatkozásban nincs szüksége senkire, elég önmagának (autarkés). Ő már megtanulta, hogy helyzetével mindenkor megelégedett legyen. Tud bővölködni és szűkölködni. Nem könnyű dolog egyik sem, de be van avatva ebbe a titokba: Krisztus avatta be, ez adott hozzá erőt (memyémai akkor a misztérium vallásokba való beavatást jelentette). Nemcsak ahhoz adott erőt, hogy amije van, elég legyen, hanem ahhoz is, hogy amije van, üdvösségére legyen.

A hangsúlyt nem az adományra helyezni, hanem a gyümölcsre. Annak örül, hogy az adakozásban a gyülekezet meggazdagodott (az eredeti szó szerint: kivirágzott). Az adománynak áldozati jellege van. Istennek adták. Benne van ebben az áldozatban a kedves, jó illat (Ef 5:2). Az ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten (Zsid 13:16).

Amikor Pál az adományt Istennek tetsző áldozatnak tekintette; kifejezte azt is, hogy nem ő a megajándékozott személy szerint, hanem az evangéliumért hozott áldozatról van szó, s ezért istentiszteleti cselekményről.

Pál tudja, hogy amint Isten a gyülekezet felhasználásával gondoskodott szükségeiről, úgy fog gondoskodni a gyülekezetről is, ha szükségbe jut.

A levél végén az egész gyülekezethez intéz általános köszöntést. Nem csupán önmaga köszöntését adja át, hanem azoknak az atyafiaknak az üdvözletét is, akik a levél írásának idején együtt vannak vele. A városban levő keresztyén gyülekezet üdvözletét is csatolja a magukéhoz. Ezek között különösen is említi a császári házból valókat. A császári birtokon dolgozó rabszolgák és libertinusok közül is többen csatlakoztak a gyülekezethez. Az evangélium ereje elért olyan személyeket is, akik a császári hatalommal hivatalos kapcsolatban álltak. Hódított olyan helyeken is, ahol az evangélium ügyének bárminő előrehaladása emberileg lehetetlennek látszott. Hálára indíthatta ez a tény a filippibelieket, amikor Pál átadta neki a császári házból valók köszöntését.1

1 Dr. Sarkadi Nagy Pál A filippiekhez írt levél magyarázata.

http://152.66.64.20/gergo/biblia/jbooks%5CFil.%201.htm

(2014)