2016
2013

ÁDVENT 02 A

ISTEN KÖZEL VAN

1Ezekben a napokban Júdea pusztájában fellépett Keresztelő János, 2és így prédikált: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!” 3Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: „A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” 4János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét pedig bőröv vette körül, sáska és vadméz volt az eledele. 5Kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész vidéke. 6Megvallották bűneiket, s ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. 7Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? 8Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! 9Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Ábrahám az atyánk! Mondom nektek: ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani. 10A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. 11Én csak vízzel keresztellek, hogy bűnbánatra indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni. 12Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti.” (Mt 3,1-12)

A Keresztelő beszédének középpontjában ez a kijelentés áll: a mennyek országa közel van, térjetek meg. Ugyanazon szavak, amelyekkel Jézus kezdte beszédeit.

Isten közel van: ez első jó hír. A nagy Vándor rótta az utat, s most az út elfogyott. Most már csak a Próféta látja Isten lépéseit. De nem a Megnyilatkozás késik, hanem a mi szemeink nem fogják fel (E. Dickinson).

Az Ádvent Isten közelségének a meghirdetése, olyan háló, amely harmóniában összefogja a farkast és a bárányt, az oroszlánt és az ökröt, a kisgyermeket és a kígyót (Izajás szavai), férfit és nőt, arabot és zsidót, muszlimot és keresztényt, fehéret és feketét a világ és az emberi kapcsolatok új építményében.

A Mennyek Országa és a föld, ahogyan Isten elgondolta. Még mindig nem valósult meg? Nem számít, Isten álma a mi jövőnk, amely hív minket.

A második jó hír tehát, hogy életünk megváltozik.

Ami a hideget melegre váltóztatja, az a tűz közelsége. Közel lenni hozzám, közel lenni a tűzhöz (Tamás apokrif evangélium). Nem lehet sértetlenül távozni a tűztől. A személyeket megváltóztató erő, nem emberi erő, egy egészen más, isteni erő bennünk. Isten, aki eljön, belép és növekszik bennünk. Aki engem megváltóztat, az Krisztus jelenléte bennem.

Térjetek meg! Ez több, mint parancs: egy kellő alkalom. Utat, cselekedetet, gondolkodást váltóztatni: velem az ég közelebb és ragyogóbb, a nap melegebb, a föld termékenyebb, és lesz száz testvér, erőteljes fák, csorduló méz lesz. Velem csak a kezdetet éled. Szelet és tüzet fogsz megélni.

A jó gyümölcsöket teremni. Az a kinyilatkoztatás, amely élet változásában van, mindenkor lehetséges, hiszen a kegyelem által egyetlen helyzet sem jelent zsákutcát.

János tanításának harmadik pontja: teremjétek a megtérés méltó gyümölcseit.

Amikor Isten közelít, az élet termékennyé lesz. Isten életed középpontjába lép és nem marad meg a periférián, a mellékes dolgoknál. Eléri és megérinti titokzatos és éltető gyökereidet, egyenessé és erőssé, reménykedővé tesz, sérüléseid ellenére. Jó gyümölcsöt termővé, a körülöttünk burjánzó sok haszontalan gizgaz ellenére. Az élet szívébe hatol, lecsökkentve a távolságot a próféták nagy álma és azon kicsinyke között, amit kezünkben tartunk. Hiszen a bűn nem a szabályok, hanem az álom áthágása. Az olyan nagy álomé, mint Jézusé, olyan szép álomé, mint Izajásé, mint amilyen Jánosé.

(2016) 


2016 2013

Advent 2. vasárnapja

A keresztény közösség egy szív és egy lélek

Márpedig mindazt, amit előre megírtak, okulásunkra írták meg, hogy reménységünk legyen az Írásokból származó béketűrés és vigasztalás által. A béketűrés és a vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy Jézus akarata szerint egyetértés legyen köztetek, hogy egy lélekkel és egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját. Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére. Azt mondom ugyanis, hogy Krisztus Jézus a zsidók szolgája lett, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, megvalósítva az atyáknak tett ígéreteket; a pogányok azonban irgalmasságáért dicsőítik Istent, amint meg van írva: ,,Ezért magasztallak, Uram, a pogányok között, és zengek dalt nevednek'' [Zsolt 18,50]. (Róm 15,4-9)

Jézus akarata szerint egyetértés legyen köztetek, hogy egy lélekkel és egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját. Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére.

Az egyetértés nem egyhangúság! Csak az én hangom hallatszik, csak az én véleményem érvényesül. Ebből soha nem lesz egyetértés.

Nem érünk rá egymást végigvárni… Akinek nem halljuk hangját a családban, az kénytelen lesz máshol kipanaszkodni magát.

Az egyetértés azt jelenti, hogy meghallgatjuk és meg is halljuk, megértjük egymást. Ne őröljünk két malomban: csak mondjuk a magunkét, nem figyelve arra, hogy mit is akar a másik. Ez nem csupán annyit jelent, hogy felfogom a másik szavainak jelentését, hanem értékelem, azt; szeretném, ha annak meglátásai még világosabbak, teljesebbek legyenek. Nem arra törekszem, hogy elhomályosítsam a másik mondanivalóját. S ezt kölcsönösen kell gyakorolnunk: családban, munkahelyen, iskolában.

Ahogyan Krisztus elfogadott titeket: ez a mérce. Nagyfokú önismeret hiánya, ha azt gondoljuk magunkról, hogy mi minden bölcs ismeret és döntés birtokában vagyunk, ezért nem kell meghallgatni társainkat. Ha a családban nem lehet őszinte visszajelzés a házastársak között, ott érdektelenné és értelmetlenné válik minden küzdelem, együttlét! Ha a gyermekek nem lehetnek nyíltak szüleikkel, kénytelenek rászokni a hazugságra. A legkisebb kortól együtt értékelni, keresni a megoldásokat.

Így az egyház közösségében is: a közösség elöljárói, szolgálattevői csak minden tag teljes és felelős részvételével láthatják el szolgálatukat. Nem elegendő a háttérben súgdosott kritika, a szenteskedő értetlenkedés, folytonos sértődés amiatt, hogy nem figyeltek rám eléggé…

Az egyetértés felelős részvételt és nem elégedetlenkedést, folytonos kifogásokat jelent. Az Apostol világosan fogalmaz: egy lélekkel és egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját. Nem magunkat, érzéseinket, vélt és valós sérelmeinket kell érvényesíteni, hanem Isten dicsőítését.

Aztán még valami:

A legkülönbek csak akkor szólnak, ha szükséges.

Az átlagosak csak akkor, amikor kérdik őket.

A leghitványabbak mindig, és a hátad mögött beszélnek.

Ezt a tibeti bölcsességet – gondolom – nem kell tovább magyarázni.

Az egyetértés csak akkor jön létre, ha szívünkből vágyakozunk Isten igazságára. A Szentlélek ihlette Zsoltár imádságával fejezzük ki vágyunkat:

Tégy Uram lakatot a számra, ajkam ajtajára reteszt.

Ne engedd, hogy szívem gonosz szavakra hajoljon, bűnös mesterkedésekre, a gonoszt cselekvőkkel együtt. Részem se legyen abban, amit ők szeretnek.

Ám feddjen meg irgalomból az igaz és korholjon engem.

De a bűnös olaja ne kenje meg fejem, mert gonoszságuk ellen imádkozom. (Zsolt 141, 2-5)

Hogyan lesz egyetértés közöttünk?

A másik véleményének meghallgatásával, megfontolásával, indulatok helyett csenddel. A gúny, lekicsinylés, a másik eddigi tévedéseinek a felemlegetése helyett segítőkészség és mindenekelőtt megbocsátás.

Ahogyan Jézusban megmutatkozott előttünk Isten:

Az Istenlét ezentúl

nem uralkodást jelent,

hatalmat mások leigázására,

az Istenlét

ezt jelenti:

önmagát adja,

mértéket nem ismerve.1

1 Maurice Zundel: Isten, a nagy félrértés. Korda, 1999, 27.

(2013) 


2016 2013