Krisztus Király

 » Krisztus Király

Gondolatok a Krisztus Király templom új keresztjének kapcsán


A szentély a liturgia tere, vagyis az a része a templomnak, ahol a főoltár áll és ahol a pap a misét mutatja be és más istentiszteleti cselekményeket végez. Aztán hozzáteszi: az Eukarisztia őrzési helye ettől elkülönül. (Liturgikus lexikon 230-231 oldal + 41. ábra – 247. oldalról)

A szentmise Jézus kereszthalálának a megjelenítése. Ezért a bor felajánlásakor a pap a kehelybe bort és vizet tölt, Jézus halálát jelképezve. János evangéliumában olvassuk:

„Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle”. Jn 19,33-34

Az áldozás előtt pedig a kenyérből tőr egy darabot és beleejti a borba, annak jelképeként, hogy Jézus feltámadt és újra élő (ezt jelzi a test és vér egyesítése). Már az értünk meghalt, de feltámadt Krisztus testét és vérét vesszük magunkhoz a kenyér vagy a bor színe alatt.

Mindezek figyelembe vételével, a szentély Jézus keresztáldozata megjelenítésének tere, ahol a központi helyet az áldozat asztala foglalja el. A pap és a segédkezők ezt az áldozat asztalát veszik körül.

A főoltár építménye a templom titulusára engedett következtetni, mert bizonyos titok megjelenítésére (pl. Szentháromság, Jézus Szíve, isteni irgalmasság) vagy szent tiszteletére emelték. Ezen az oltáron is a tabernákulum vagyis a szentségház, ami az oltáriszentség őrzési helye nagyon kis és szerény helyet foglalt el. Az új liturgikus előírás szerint el is különül a szentélytől az Oltáriszentség őrzési helye. Az új templomok mellett már megépítik az Oltáriszentség kápolnát, ahová betérnek imádásra, szentséglátogatásra az emberek.

Krisztus Királyságát is fontos helyesen értelmezni és értékelni.

Mi valóban az öröm egyháza vagyunk és a feltámadásba vetett hitünk adja keresztény örömünket. Azonban soha nem volt a keresztény közösség hitének javára, ha a megfeszített Krisztusról megfeledkezett.

Egy pár példát hozok a Szentírásból, hisz ott kell megkeressük hitünk alapját.

Szent Pál, akinek évét ültük - e hónap 29 –én ér véget a Pál év -, a feltámadott, élő Krisztussal találkozik, neki kötelezi el magát, 14 évig a pusztában a róla szóló tanúságtételre készül, mégis munkásságát a megfeszítettről való tanúskodás jellemzi. Így ír a Galatákhoz:

Gal 3,1

Ti ostoba galaták! Ki babonázott meg benneteket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust?

Igen a megfeszített Krisztust állítja a Galaták és rajtuk keresztül a mi szemünk elé is.

Kiegészíti mindezt a Korintusban élőknek, akik szintén a megfeszített Krisztus ellen agitáltak. Ezeket írja nekik:

1Kor 1,18

A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje.

1Kor 1,22

A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek,

1Kor 1,23

mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság,

1Kor 1,24

a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.

Szent Péter védekezésekor ezeket mondja:

ApCsel 4,10

hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen.

ApCsel 4,11

Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett.

ApCsel 4,12

Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”

Tehát ezért kereszt alak a főoltár képünk. De észrevehettük, hogy nem két gerenda, hanem stilizált alakban, ami jelzi, hogy nem nagypénteket ábrázolunk vele, hanem már túlléptünk ezen. A kereszten nem a fölszegezett Jézus van, hanem a sebhelyes Jézus, aki mutatja nekünk is sebhelyeit, mint Tamásnak és kéri:

Jn 20,27

„… S ne légy hitetlen, hanem hívő!”

Az élő Krisztus a keresztel, hisz ő már elválaszthatatlan a szégyen fájától, hisz szent keresztje által váltotta meg a világot. A kereszt az Ő végtelen szeretetének eszköze és jele:

Jn 15,13

Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.

A keresztről szóló részhez még egy szent Pál által írt részlet:

1Kor 2,1

Én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem keresett szavakkal vagy bölcsességgel akartam nektek hirdetni Isten misztériumát.

1Kor 2,2

Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.

A kereszt színeivel is el kell gondolkodni. Lehetett volna világosabb, minden barna, miért nem az is? - kérdezte valaki.

Jézusnak nem lehet rámája a kereszt, mint ahogyan a keret az ablaknak. De tovább lépve és a Szentírást kérve, hogy segítsen, János evangélista prológusában olvassuk:

Jn 1,4

Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.

Jn 1,5

A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.

Jn 1,9

(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.

Jn 1,10

A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.

Jn 1,11

A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.

Jn 1,12

Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.

Jn 3,19

Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak.

Jn 3,20

Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei.

Jn 3,21

Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.”

A világosság és a sötétség kettőségében élünk. Krisztus halálból feltámadása hozta az igazi fényt életünkbe, amely által a világ világosságai lehetünk. A húsvéti liturgia is úgy kezdődik, hogy a sötét templomba behozzuk a feltámadást jelző húsvéti gyertyát.

A világosság és a sötétség harca a kereszten dőlt el. Látszólag a sötét diadalmaskodott, de valójában Krisztus győzött feltámadása által. Ezért is nem a halott, hanem az élő Krisztust ábrázolja az alkotás.

Krisztus Királysága?

Nem megkoronázott király volt Ő. Sőt, amikor

Jn 6,15

Jézus észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül.

A királyságáról az Ő perében esik szó konkrétan:

Jn 18,33

Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”

Jn 18,34

Jézus ezt felelte: „Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?”

Jn 18,35

„Hát zsidó vagyok én? - tört ki Pilátus. - Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél?”

Jn 18,36

Jézus így válaszolt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.”

Jn 18,37

Pilátus közbeszólt: „Tehát király vagy?” „Te mondod, hogy király vagyok - mondta Jézus. - Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.”

Jn 18,38

Pilátus ezt mondta: „Mi az igazság?” E szavakkal újra kiment a zsidókhoz.

Igen az Ő királysága az igazság királysága a kereszt órájában, mert Ő ezért jött.

Jn 12,31

Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét.

Jn 12,32

Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok.”

Remélem, hogy ezek átelmélkedésén keresztül közelebb kerül hozzánk a kereszt titka, a bűn és a jó harca.

Nem meggyőzés akar lenni ez a gondolatsor, csupán annak szemléltetése, hogy mi indította a művészt és minket, hogy így ábrázoljuk Krisztust, aki a mi életünk és feltámadásunk.

A nevelésre gyakorolt hatásáról, majd egy másik alkalommal elmélkedünk.

Minderről 2009. június 21 –én a 10,30 –as szentmisén is beszámolok.

Kívánom, hogy vonjon magához minden kereső embert Krisztus!

Ft. Dávid György

2009.06.21