Isten hozta !




Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Krisztusban szeretett testvérek!

 

 

„Legyetek mindnyájan egyetértők, együtt érzők, szeressétek a testvéri közösséget, legyetek irgalmasok, alázatosak!” – írja Péter apostol az ő híveinek (1Pét3,8), és ugyanezt kéri két évezreddel később Péter utódja Isten népétől: „Legyetek irgalmasok, mint az Atya!”

 

Az egyetértés olyan nehezen megvalósítható, hisz mindannyiunknak meg van a saját véleménye a dolgokról és azért bármit meg is tennénk, hogy a másik ember azt elfogadja igazságként. Férj-feleség, munkatársak, vallási közösségek tagjai küzdenek azon, hogy saját véleményüket igazságként tudják elfogadtatni, megfeledkezve arról, hogy Jézus szavai szerint: „Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. (Mt 18,19) ostromoljuk az eget kéréseinkkel, sajnos egyetértés nélkül. Fontos lenne egyetértésre jutnunk családjainkban, közösségeinkben, hogy imameghallgatások történjenek.

 

Együttérzésről is olyan nehéz beszélni, hisz az individualizált világban mindenki csak a maga bajára és problémájára érzékeny, elfordulva a másik ember gondjától bajától. A világ próbál becsapni bennünket, hisz nem tudtuk megoldani a hajléktalan kérdést, a körülöttünk élő szegény családok szociális problémáit, de a bevándorlók százezres tömegének szocializálódásáról beszél. A legközelebbi távol került, és gondoljuk, hogy a nagyon távoli majd közel fog kerülni. Odafordulva a legközelebbi testvéremhez tudok igazán együttérzésről beszélni.

 

A testvéri közösség szeretete is még feladat a számunkra, hisz a testvérek közt is egyesek nem testvérként viszonyulnak, hanem ellenségeket látunk és sejtünk egymásban. A krisztusi közösség befogadó, elfogadó, otthont adó, bátorító, megbocsájtó, felemelő kell, hogy legyen, másként a versengés és egyénieskedés magatartása fog eluralkodni egyeseken, mások pedig kiutasítva érzik magukat éppen onnan, ahová menekültek a világban folyó versengés és rivalizálás elől. Az Apostolok Cselekedete által bemutatott közösség minta kell, legyen a számunkra, amelynek tagjairól azt írja a szentíró: „Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket” (ApCsel 2,47). Add, Urunk, hogy téged dicsőítő és egymást szerető közösségünk legyen, mely kitart az imában, az egymás megsegítésében, a szentmisében való ünneplésben és szeretet szolgálat gyakorlásában.

 

Az irgalmasság isteni vonás, amelyre meghívott minket Jézus: „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas”. (Lk 6,36) Ez a meghívás hangzik el Ferenc pápánk ajkáról az Egyház egésze felé. Mennyei Atyánk irgalmas hozzánk, hiszen a velünk való kiengesztelődés beteljesítését bízta szent Fiára, amikor „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.” (Jn 3,16-17)

 

Milyen nagy feladat ennek megélése, irgalmasnak lenni. Mi az irgalom? A szív érzelme, kegyes indulat, melyet mások szenvedéseinek, bajainak rokon érzete gerjeszt bennünk. Különösen hajlam, melynél fogva a bűnösöknek érdemlett büntetéseit elengedni készek vagyunk. Tehát elsősorban is a szívből fakad. A szívből, mely az emberi személy központja, melynek az Úr az ismerője és táplálója, és amelynek alakítását is az Úrtól reméljük hasonlóvá az Ő irgalmas szívéhez. Mi az eszünkkel akarunk irgalmat gyakorolni. Megérdemli vajon, hiszen ilyen meg olyan volt, ezt meg azt tette. Észérveket keresünk és képességeket magunkban, amikor nem emberi képesség bennünk az irgalmazás. Isten rejtett jelenlétének jele bennünk. „A szívnek vannak érvei, miket nem ismer el érvelő eszünk.” – mondja Pascal. Irgalmassá válni nem észérvek alapján kell, hanem Isten szeretetétől indítatva.

 

Kinek irgalmazzak, hisz nem haragszom senkire? – mondta valaki. Talán te nem érzel magadban sértődöttséget, haragot, neheztelést mással szemben. De tevődött fel a kérdés, hogy másban van-e irántad ilyen érzés? Okoztál-e másnak bosszúságot, bánatot, vagy viselkedtél-e, beszéltél-e úgy mással, másról, hogy benne él sértődöttség, neheztelés, talán harag? Magad iránt kell irgalmat megélned és elindulj a kiengesztelődés útjára, megélve azt, amit Péter apostol az utolsó helyen említ, de mindennek azelőtt alapja kell, legyen – ez az alázat.

 

Legyen meg bennünk ez az alázatos lelkület, hogy elindulunk az irgalmasság útját járni Jézussal – „aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon másoknak” (Mt 20,28), – hogy embertársaink megtapasztalhassák, hogy bennünk, keresztényekben az irgalmas Atya szeretete sugárzik mindazok fele, akik megtévedtek életük útján.

 

Adja Isten, hogy közösségünk az egyetértés, az együttérzés, a testvéri szeretet az irgalmasság és az alázat megélésének megtapasztalható helye legyen.

 

 

Dávid György plébános

 


 

 

Ima az egyházközségért

 

Krisztus Király, egyházközségünk Ura irgalmazz nekünk.

Küldd áldásodat, hogy egyházközségünk és családjaink, nemzedékről nemzedékre szeretetben, hűségben, egységben és békében éljenek.

Küldd áldásodat, hogy kicsinyeink, a gyermekek, akiket annyira szerettél, megáldottál és példaként állítottad őket Atyád országának elérésében, az Isten félelmében, szeretetében, örömben éljenek és készek legyenek a Te szavadat, hívásodat meghallani és szüleik valamint közösségünk örömére növekedni kedvességben és bölcsességben.

Küldd áldásodat és tanítsd fiataljainkat, hogy hol keressék örömeiket és boldogságukat. Vezesd őket a szentségek vétele által az erényes élet útján, hogy megszentelődve és megerősödve ne térjenek le a jó útról. Lelked által segítsd, hogy Téged tartsanak útjuknak - aki az Atyához vezeted őket, igazságuknak - aki szabaddá teszed értelmüket és életüket - aki igazi örömre gyújtod szívüket.

Küldd áldásodat a szülőkre. Segítsd őket, hogy hűségük, szeretetük és munkájuk által növekedjék és boldoguljon családjaink élete. Add, hogy a férfiak, az édesapák szavuk és példájuk által a hit tanúi legyenek gyermekeik számára. A nők, az édesanyák örömmel vállalják és neveljék a gyermeket, tanítsák imádkozni és ismertessék meg velük a Te igazságaidat és parancsaidat.

Küldd áldásodat a nagyszülőkre, hogy örömüket leljék gyermekeik és unokáik életében, munkájában, sikerében és az imádságban kitartva támogassák őket a világban való tanúságtételükben.

Küldd áldásodat az idősekre és betegekre, hogy a te szenvedésedből, keresztedből és feltámadásodból erőt és vigasztalást merítve, ajánlják szenvedésüket és imáikat plébániánk híveinek megszentelődéséért.

Küldd áldásodat vezetőinkre, elöljáróinkra, pedagógusainkra, gyógyítóinkra, lelkipásztorainkra, hogy Jézus példájából tanulva, mint jó pásztorok vezessenek, tanítsanak és gyógyítsák testi-lelki sebeinket.

Légy irgalmas Ura és bírája azoknak, akik a Te országod örömében reménykedve költöztek el közösségünkből és add nekik, hogy minél előbb eljussanak szent színed boldogító látására.

Urunk Jézus Krisztus! Valljuk, hogy te vagy a világ, egyházközségünk és családjaink Királya. Hallgasd meg imánkat, melyet égi édesanyánkkal a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásával terjesztünk eléd, és segíts, hogy közösségünkben mielőbb megvalósuljon Atyádnak országa, ahol Te vagy az Úr és Király a mi szíveink fölött. Ámen.

 

 


(Latogatoink szama 2009.09.08 18:00 ora ota: 7072)