Isten hozta !

 

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Krisztusban szeretett testvérek!

 

Én vagyok az út…!”(Jn 14,6) - jelenti ki Jézus az utolsó vacsorán, amikor a tanítványok nem értik és nem tudják, hogy hová és hogyan akar eltávozni közülük. Mi is sokszor olyan tanácstalanok vagyunk, amikor Istenért és az Ő ügyében kellene, útra keljünk. Olyan bizonytalanok vagyunk még akkor is, amikor a családban, a legközelebbiek előtt akarnánk tanúságot tenni hitünkről, meggyőződésünkről. Ferenc pápa ad buzdítást nekünk, amikor az egyházról beszél és kijelenti, hogy mindnyájunk feladata: „Elmenni a határokig!”

A keresztény lét úton levést jelent, nem pihenést, semmittevést, passzivitást. A keresztény úton van. Ez az úton levés elsősorban is nem tévelygés, tanácstalan bolyongás, hanem határozott cél érdekében való elindulást és előrehaladást jelent. Nem kirándulás, ahol csak megcsodáljuk a minket körül ölelő világ szépségeit, hanem ezek a szépségek jelek, melyek mutatják, hogy valaki előkészítette számunkra az utat.

Az út meghívás, kihívás és lehetőség a számunkra.

Elsősorban meghívás. Csak általa juthatunk el a célba. Az út a lehetőség, hogy magányomból közösség váljon. Így értjük meg Jézus kijelentését: „Én vagyok az út… Senki sem jut Atyámhoz, csak általam.”(Jn 14,6) A keresztény ember minden közösségteremtő lépését Krisztusban és Krisztus által teszi. Az Atyával is csak általa teremthetünk közösséget. Ezért a keresztény élet céljába vezető út egyetlen lépése, szakasza sem értelmetlen. Egy lépés sem hiábavaló vagy fölösleges. Persze nem mindenik kell sikeres legyen. A sikertelen dolgoknak is van értelmük, ha a cél felé vezető út perspektívájából tekintünk rájuk. A ma embere az életét legtöbbször csak a boldoggá válás sikerének érzése által értékeli: boldog, kiteljesedett, elfogadott, dicsért vagyok, akkor jó irányba megy az életem. Pedig a Szűz Mária mondta Lourdesban Bernadettnek: „megígérem neked, hogy ebben az életben megtanulsz szeretni, azt azonban nem, hogy mindig feltétlenül boldog leszel.” Ezért ezen az úton, mely maga hív téged, a cél nem az, hogy minden áron boldog legyél, hanem ahogyan Abbé Pierre fogalmaz: „a hiteles keresztény élet nem azt jelenti, hogy minden áron keressük a boldogságot, hanem azt, hogy megtanuljunk szeretni, bármekkora árat kelljen is fizetnünk érte.” A mi keresztény létünk is a szeretetnek a legmesszebb határokig elmenő aktusától indul, a kereszttől: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért....” (Jn 15,13)

Az út másodszor kihívás. Tele van nehézségekkel, akadályokkal. Az úton kiszolgáltatottá is válik az ember. Aki úton van, az elhagyta a megszokottat, a biztonságosat. Az apostolok élhették át ezt erőteljesen, amikor Jézus először elküldi őket maga előtt. „Semmit se vigyetek az útra – hagyta meg nekik –, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se egy váltás ruhát. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut.” (Lk 9,3-4) Egy valamijük van az apostoloknak, Jézusuk. Ezért ujjonganak és örömmel jelentik ki a viszontlátáskor: „Uram – mondták Jézusnak –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” (Lk 10,17).

Tehát nem áltatták magukat azzal, hogy a gonosz nem állt szembe velük és nem akarta gátolni előrehaladásukat vagy munkájukat. De nem hátráltak meg, nem fordultak vissza, hanem Jézus nevével és szeretetével győzedelmeskedtek.

Az úton kihívás számodra az is, akivel együtt vagy úton. Nem vagy egyedül. Más is járja ezt az utat. Ez más útja is. De tudjuk, hogy ez az út nem a „titkon tartottam egy ösvényt, melyen rózsám hozzád járék” kétes élményéből létezik, melyet az irigyek csak úgy elkertelhetnek, hanem ez az út a szabadság útja. Azé a szabadságé, ahol levethetsz és elhagyhatsz mindent, ami megnehezíti előrehaladásodat. Rossz szokásaidat, önzőségedet, helytelen ragaszkodásodat, előítéleteidet, megszólásaidat, zárkózottságodat, ítélkezéseidet… Csak te kellesz az útra. Így válhatsz az út részévé és lesz az út életeddé.

Az út lehetőség is. Lehetőség kilépni a megszokottból, eltávolodni attól, ami azt gondolom, hogy meghatározta eddigi életemet. Lehetőség megismerni erőnlétemet, korlátaimat. Lehetőség egy lenni azok közül, akik ugyanazt az utat járják és egyé lenni azzal, akiért és aki miatt az utat járjuk.

Az angyali köszöntés után Mária is Jézussal és Jézus miatt kelt útra. Mi is ugyanazt az utat járjuk és visszhangzik szívünkben Jézus szava: „Én vagyok az út… Senki sem jut Atyámhoz, csak általam.”(Jn 14,6).

Kívánom testvéreim számára, hogy Krisztuson keresztül jussunk közelebb egymáshoz ebben az esztendőben, jobban megismerve és megszeretve egymást. Ez által mutatni meg a világnak, hogy az Ő tanítványai vagyunk. Isten áldása és Szűz Mária közbenjárása segítsen mindannyiunkat.


Dávid György plébános

 

Ima az egyházközségért

 

Krisztus Király, egyházközségünk Ura irgalmazz nekünk.

Küldd áldásodat, hogy egyházközségünk és családjaink, nemzedékről nemzedékre szeretetben, hűségben, egységben és békében éljenek.

Küldd áldásodat, hogy kicsinyeink, a gyermekek, akiket annyira szerettél, megáldottál és példaként állítottad őket Atyád országának elérésében, az Isten félelmében, szeretetében, örömben éljenek és készek legyenek a Te szavadat, hívásodat meghallani és szüleik valamint közösségünk örömére növekedni kedvességben és bölcsességben.

Küldd áldásodat és tanítsd fiataljainkat, hogy hol keressék örömeiket és boldogságukat. Vezesd őket a szentségek vétele által az erényes élet útján, hogy megszentelődve és megerősödve ne térjenek le a jó útról. Lelked által segítsd, hogy Téged tartsanak útjuknak - aki az Atyához vezeted őket, igazságuknak - aki szabaddá teszed értelmüket és életüket - aki igazi örömre gyújtod szívüket.

Küldd áldásodat a szülőkre. Segítsd őket, hogy hűségük, szeretetük és munkájuk által növekedjék és boldoguljon családjaink élete. Add, hogy a férfiak, az édesapák szavuk és példájuk által a hit tanúi legyenek gyermekeik számára. A nők, az édesanyák örömmel vállalják és neveljék a gyermeket, tanítsák imádkozni és ismertessék meg velük a Te igazságaidat és parancsaidat.

Küldd áldásodat a nagyszülőkre, hogy örömüket leljék gyermekeik és unokáik életében, munkájában, sikerében és az imádságban kitartva támogassák őket a világban való tanúságtételükben.

Küldd áldásodat az idősekre és betegekre, hogy a te szenvedésedből, keresztedből és feltámadásodból erőt és vigasztalást merítve, ajánlják szenvedésüket és imáikat plébániánk híveinek megszentelődéséért.

Küldd áldásodat vezetőinkre, elöljáróinkra, pedagógusainkra, gyógyítóinkra, lelkipásztorainkra, hogy Jézus példájából tanulva, mint jó pásztorok vezessenek, tanítsanak és gyógyítsák testi-lelki sebeinket.

Légy irgalmas Ura és bírája azoknak, akik a Te országod örömében reménykedve költöztek el közösségünkből és add nekik, hogy minél előbb eljussanak szent színed boldogító látására.

Urunk Jézus Krisztus! Valljuk, hogy te vagy a világ, egyházközségünk és családjaink Királya. Hallgasd meg imánkat, melyet égi édesanyánkkal a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásával terjesztünk eléd, és segíts, hogy közösségünkben mielőbb megvalósuljon Atyádnak országa, ahol Te vagy az Úr és Király a mi szíveink fölött. Ámen.

 

 


(Latogatoink szama 2009.09.08 18:00 ora ota: 138500)